Az 1858-ban épült kőházban az egykori borospince, a 80 centiméter vastag falak és egy szignózott mestergerenda is őrzi a múltat, a hozzá tartozó szőlő helyén ma már mandulafák állnak.
Az időszakos jelleggel nyitva tartó kilátó sorsa az év elején sokáig bizonytalan volt, egy ideig azt sem lehetett tudni, hogy kinyit-e még valaha a létesítmény.
A halról először azt feltételezte, hogy dunai galóca lehet, de a szakemberek a beküldött fénykép alapján megállapították, hogy egy másik őshonos fajról van szó.