Városi családok leheltek életet a kihalófélben lévő magyar faluba

Utoljára a bolt és a kocsma zárt be. Elment a parókus, orvos sincs. 5 ténylegesen ott élő, plusz 17 bejelentett lakosa van a falunak. Utóbbiak azok, akik szeretnék megmenteni Tornabarakonyt az elnéptelenedéstől.

Öt tősgyökeres helyi – négy idős néni és egy férfi – valamint egy betelepedett mezőgazdasági vállalkozó, annak családja és egy alkalmazottjuk él a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei zsákfaluban, a magyar-szlovák határ szomszédságában. A „lakók” – ahogy az öregek nevezik a Tornabarakonyban ingatlannal rendelkezőket – olyan városban, az ország más régióiban élő családok, akik beleszerelmesedtek a faluba és környezetébe, s akik nélkül Tornabarakonyról ma már talán csak múlt időben beszélhetnénk.

Hol van már a népfőiskola és a barakonyi bál?

Pedig Tornabarakony egykor jobb napokat élt. A XIX. században 385 lakosa volt. A két világháború között még működött görög katolikus népiskolája és továbbképző iskolája. Görög katolikus parókiájához 13 filia tartozott. A híres barakonyi bálokról, ahová a szomszédos falvakból is érkeztek bálozók, máig mesélnek az öregek. Elsősorban kiváló legelőik biztosították a megélhetésüket, Kassára jártak piacozni, Rákóra, Tornára a bányákba dolgozni.

A pusztulás Trianonnal kezdődött. Az új határ elvágta azt az éltető, gazdasági köldökzsinórt, ami biztosította a falu megélhetését. 1970-ben bezárt az iskola, 2003-ban a bolt és a kocsma.

Maradt a 100 éves utcakép

Hogy ne tűnjön el a térképről ez a kis falu, hogy értékei – a templom, az útszéli pléhkrisztusok, de legfőképp a fejlődés hiányában megőrződött mintegy 100 éves utcakép – megmaradjanak, a Baráti Kör Tornabarakonyért Alapítvány próbálja népszerűsíteni és ismertté tenni a falut. Lakókat és üdülőtulajdonosokat csábítani ide, akik majd újra gondozzák a házakat, és új életet hoznak a faluba.

Összecsiszolódott a falu

Az első „lakók” több mint 30 éve fedezték fel e Bódva-völgyi kicsinyke települést. Erről Molnár Éva, a Baráti Kör Tornabarakonyért Alapítvány egyik alapítója beszélt érdeklődésünkre. Azóta több elnéptelenedő házat olyan fővárosi, főváros környéki, alföldi városokban, valamint Kassán élő családok vásároltak meg, akik a csendre és a jó levegőre vágytak.

Mi, a „lakók”, alkalmi ittléteinkkor összecsiszolódtunk a faluban élő idős emberekkel, s jó tíz éve megfogalmazódott bennünk a gondolat: ne csak élvezzük a falu szépségét és pusztuló értékeit, hanem tegyünk is érte, legyünk hasznára az elöregedő településnek.

A csűr és a kemencés domb

2006-ban létrejött a Baráti Kör, majd 2008-ban a Baráti Kör Tornabarakonyért Alapítvány. Azóta szépítik, csinosítják a falut, őrzik az évszázados értékeket. A három utcát, a 43 házat, a görög katolikus hagyományokat és a természeti környezetet. Sikeres pályázataiknak és önkénteseik munkájának köszönhetően ültettek díszfákat, építettek esőbeállót, készítettek faragásos asztalt és padokat, buszmegállót és pihenőhelyet. 2010-ben hozzáfogtak egy csűr rehabilitációhoz, amelynek eredményeként létrejött egy új közösségi tér az alapítvány „kemencés dombján”.

A közös gondolkozás eredményeként Tornabarakony 2008-ban kapcsolódott a Gömör-Tornai Fesztivál rendezvénysorozatához, 2011-től pedig rendszeresen megrendezik a Gömör-Tornai Népművészeti Találkozót. Az itt rendezett programokkal élet költözött a faluba! Ezt az „életet” erősítik a Barakonyi Patakvölgy Egyesület által szervezett hagyományőrző rendezvények is.

Nem kell vattacukor és ugrálóvár

Azt már a kezdetekben eldöntöttük, hogy nem „vattacukros és ugrálóváras” rendezvényekkel csábítjuk ide a vendégeket – meséli Molnár Éva. – Hagyományőrző programjaink, nyári néptánc táboraink, népművészeti találkozóink a hely szellemének megfelelően egyszerűek és nagyszerűek. Volt már nálunk képzőművészeti, vályogvető és kézműves tábor is fiataloknak, valamint környezetvédelmi és az őshonos gyümölcsfajták megismertetését szolgáló tábor. Szerveztünk jótékonysági koncertet a falu görög katolikus parókiájának renoválására. Készült egy a térséget bemutató kiadványunk is, és büszkeségünkre ennek segítségével talált rá sok látogató Tornabarakonyra.

A Kemencés domb az alapítvány tulajdona. Az ott megépített közösségi csűrt – ahol egy 74 négyzetméteres, fedett szabadtéri színpad is található – Dobos Péter építész, a falu volt polgármestere, jelenleg az alapítvány kuratóriumi tagja álmodta meg.

A polgármester a falu utolsó szülöttje

A mostani polgármesterrel, dr. Szilágyi Ferenccel is együtt gondolkodnak és tesznek Tornabarakonyért. Bár a polgármester sem él itt, de kötődése személyes: ő a falu utolsó szülötte, akinek édesanyja még ott lakik. Közösen hozták létre a Tornabarakonyi Értéktár Bizottságot, mely a görög katolikus templom királyi ajtaját és a körmeneti keresztjét javasolta felvenni elsőként a helyi értéktárba. Ez azért is említésre méltó, mert az ország mintegy 3200 települése közül eddig csak közel 600 helyen alakult meg helyi értéktár.

A „lakók” által megvásárolt és felújított ingatlanokban szálláslehetőség is van, a táborok résztvevőit pedig a templom parókiáján helyezik el, melyet egy görög katolikus szerzetes Tamás testvér és az alapítvány önkéntesei közösen igyekeznek megfelelő állapotban tartani.

Naponta háromszor megy busz a faluba

Az Országos Kék Túra útvonal egyik bélyegzőhelye Tornabarakony, de közvetlen környezetében számos más túraútvonal is található. Ezek egyike az alapítvány által kialakított, több útbaigazító táblával ellátott, Barakony – Martonyi közötti turistaút mely Tornabarakonyból teszi elérhetővé a Martonyi fölött található Pálos kolostor romjait.

Ez ma Tornabarakony. A Bódva-völgyi zsákfalu, ahol évtizedekkel ezelőtt megszűnt az iskola, de ma már se boltja, se kocsmája. Az orvos már nem jön ide, de a görög katolikus pap a szlovákiai Tornahorvátiból még átjár. A távolsági busz naponta háromszor jön be a faluba, a falugondnok a falubusszal viszi az öregeket az orvoshoz. Ha éppen nem kell rendelésre menniük, akkor be is vásárol nekik és kiváltja gyógyszereiket.

Többnyire a hét végeken érkeznek meg a „lakók”. Ilyenkor élettel telik meg a település, és lelkük mélyén talán örülnek is ennek a helyi lakosok. Mert Tornabarakony még él, s ahogy Molnár Éva szavaiból kitűnt, élni fog. Mert élni akar!