A ház, ahol a ló hátán van a földi mennyország

A regényíró, a „nagy magyar mesemondó” írta egykoron: „Bölcs embernek ló való, mert lóvá tesz az ember, s emberré a ló.”  Igaz ez Sárrétudvariban, a Pegazus Lovardában, ahol Jókai vallomásának igazsága az arab bölcselettel egybevág. Kádár Gyuláné Ica, a porta – vagy nevezzük birtoknak – mindenese-tulajdonosa tud és szeret is erről mesélni.

Magam falusi lányként nőttem fel – mondja a civil foglalkozását tekintve könyvelőirodát vezető gazdaasszony. – Szüleim parasztemberek voltak, néhai édesapám lovakat is tartott. Fiam és a lányom – utóbbi többszörös országos bajnok díjlovaglásban – mindennapos vendégek voltak a nagyszülői portán, és Ildikó úgy beleszeretett a lovakba, hogy ez a szerelem azóta is kíséri életét. Alapvetően ez vezetett a lovarda létrehozásához.

A nagypapa halála után megörökölték az ingatlant, s mertek nagyot álmodni. Ildikó – aki a Debreceni Lovas Akadémián Szladek Róbert tanítványa volt – már 2007-től foglalkozott lovas oktatással. Úgy döntöttek, hogy a kínálatot bővítik falusi vendégfogadással is. A szülői házat le kellett bontaniuk, helyére épült meg a szálláshely és a „birtok” területén az istálló, valamint a fedett lovarda is. 2010 őszén nagy levegőt vettek, és elindult „hódító útjára” a Sárréti Pegazus Lovarda és Vendégház, ahol azóta is folyamatosak a lovas táborok.

Egy nagy célt tűztünk magunk elé – folytatja Ica. – Tapasztalják meg a hozzánk betérők a természetközeli életforma semmivel össze nem hasonlítható élményét. Ma már látjuk, hogy kiváló utat választottunk. Mert kinek a szívét ne melengetné meg, ha madárdalra, kakaskukorékolásra ébredhet, és egy teljesen stresszmentes zónába kerül, ahol a lovardánk által kínált aktív pihenést választja?

Amikor étellel kínálják a pihenőket, ötvözik a hamisítatlan és hagyományos falusi ízvilágot a nagyszüleiktől megszokott ízekkel, és mindezt családias hangulatba csomagolják. Örülnek, hogy a nagyvárosi gyerekeknek megmutathatják, honnan kerül az étel az asztalukra? Az ifjak láthatják, hogy az igazi tej nem dobozban terem, és egyenesen a tyúkok alól kiszedett tojásból fogyasztják a rántottát.

Jártak már itt sokan: óvodások, iskolások, céges csoportok, nyaralók, telelők, baráti társaságok, esküvői násznép, s persze a sok lovagolni vágyó.

A hely szelleméről sokféle bejegyzés született vendégkönyvükbe. Ahogy lapozom, az egyik talán mindent összefoglal. Beszélgetésünket, Kádárné Ica és Ildikó elhivatottságát, Jókai és az arabok bölcseletének valódiságát:

Sárrétudvariban valóban a ló hátán van a földi mennyország.

A budapesti Heim Pál Gyermekkórház Madarász utcai onkológiai osztály gyógyult gyermekeinek és kísérőinek tollából olvashatók a Pegazus Lovardáról árulkodó sorok.

Újabb hónap, újabb évek, újabb mosolyok és könnyek. Jön majd tél, és lesz még új nyár, de olyan hely, ahol ilyen hamar otthonra leltünk, még nem adatott. Mi ezt megbecsüljük és megköszönjük! A hangok, a fények, az illatok, az ízek mind csodálatos érzést keltenek bennünk, magunkkal visszük, és majd mindig felidézzük, ha kicsit elfáradunk és elfelejtjük, hogy igen, létezik ilyen! Hálás köszönet érte!”