2007 nyarán rendkívül ritka ősmaradványokat fedeztek fel a bükkábrányi lignitbánya területén: 60 méter mélyen a föld alatt, a fedőkőzetek letakarítása közben A fák megmentett példányai az Ipolytarnóci Ősmadaványok Természetvédelmi Területére kerültek.
S hogy miért ide? A válasz nem is oly bonyolult: azért, hogy „kortársaik” között legyenek, hiszen a az ipolytarnóci látogatóközpont bővelkedik ősmaradványokban. Megkövesedett óriásfenyő, csigák, kagylók, állati csontok, állkapcsok és fogak láthatók itt a ahol valaha a Bükkábrányban megtalált ciprusok is álltak.
Az egykori Pannon-tenger peremén, szubtrópusi éghajlaton élő ősfenyők igazi különlegességét az adja, hogy eredeti formájukban és anyagukban konzerválódtak meg az őket körülvevő vizes homokágyban.
A 3-5 méter magas, 2-3 méter átmérőjű és 7-13 tonnás törzsek 2007 szeptemberében speciális közúti szállítóeszközzel érkeztek Ipolytarnócra. A fák végső elhelyezése után a lelet fölé védőépületet emeltek. Az aprólékos konzerválási munka jelentőségét nagyban emeli, hogy a hazai kutatók nemzetközi mércével mérve is kimagasló eredményt értek el az ősi maradványok tartósításban és megőrzésében.
Címfotó: MTI – H. Szabó Sándor
