Pusztai madárlakomák az alföldi kaszálókon

A Körös-Maros Nemzeti Park (KMNP) pusztáin a frissen kaszált gyepterületek mágnesként vonzzák a madarakat. A rovarvilág és a kisemlősök terített asztalt jelentenek megannyi madár számára – olvasható a nemzeti park weboldalán.

Mivel a KMNP területein minimális a kemikáliák használata, ezért itt sokkal gazdagabb a rovarvilág, mint az intenzíven kezelt földterületeken. Ahol az első fűnövedéket kaszálásra szánják, ott a gyepek nyár derekáig nincsenek bolygatva, a rovarok és a kisemlősök jól elrejtőzhetnek predátoraik elől. Kaszáláskor azonban ez a biztos menedék megszűnik: ami az egyik faj számára nehéz helyzetet jelent, az a másik oldalon óriási előnnyé válik a túlélésért folytatott versenyben.

A munkagépeket jól ismerik a madarak. A traktorok zaja perceken belül akár több tucat madarat is a területre vonz. Elsőként általában a fehér gólyák érkeznek, s amint a gép levágja az első rendeket, a gólyák máris hozzákezdenek a falatozáshoz. Nyomukban megjelennek a kék vércsék, hogy ők is jóllakjanak a korábban a fűszálakba kapaszkodó, de a vadriasztó lánc által lerázott rovarokból. Gyorsan kapkodják a szöcskéket, sáskákat, bogarakat. A gólyákat és a kék vércséket a vetési varjak és a szalakóták követik, majd a gémfélék – bakcsók, nagy kócsagok – és a kis őrgébicsek folytatják a sort.

Egy-egy kaszálón akár 30-50 gémféle és vetési varjak több százas csapatai lakmároznak egyszerre. A gépek elvonulása után jelennek meg nagyobb ragadozók: a barna rétihéják, egerészölyvek, parlagi sasok, kerecsensólymok.

Ez a látványos madármozgás ősszel is megfigyelhető, amikor a tárcsázások során felszínre kerülnek a talajban rejtőző giliszták, pajorok, a bogarak lárvái és a kisemlősök fészkei.

Fotók: Wikimedia Commons – Címfotó: szalakóta