Az elhúzódó hideg idő kissé elodázta a mandulafák virágzását a Balaton-felvidéken, de ami késik, az nem múlik. Mára virágba borultak a hegyoldalak, gyönyörű színekben pompáznak és illatoznak a mandulafák, megkezdték szorgoskodásukat a méhek is.
Tihanyban is virágban pompáznak a mandulafák. A Balaton gyöngyszeme egyébként is szívünk csücske. Elkápráztatott már pipacsözönével és a levendulamezőkkel, megismerhettük, milyen az, amikor parázson sütik a halat, és amikor ébredeznek a falu őrszemei, a Belső-tó környékén játszadozó ürgekolóniák.
Tihany télen is gyönyörű látványt nyújt a felhők alól, Őrtorony kilátójából pedig szinte az egész Balaton látszik. Ha megéhezünk és megszomjazunk páratlan, kemencében sült csülökkel és házi sörrel kényeztethetjük magunkat a Régi Idők Udvara Skanzen-étteremben, ahonnan nagy sétát téve a falu sok-sok szépségét is megismerhetjük.
Most azonban a tavasz hangulata a legfontosabb. A mandulafák melegséget és örömet varázsolnak az ember szívébe, miként anno jeles költőnkébe is.
Tóth Árpád: Ó, kék és zöld
Ó, kék és zöld és arany ragyogás,
Illatok, gyanták, szél, forró sohaj,
Ó, fölgyújtott föld, szikrás levegő,
Piros lobogó szirmok s lebegő
Szelíd, kék füstként távol fák enyhe lombja.
Ó, égő táj, ó, szikrás levegő!
Tavaszi tűz, földből pirosan föltörő
Viráglángnyelvek, lebegő,
Szelíd kék füstje távol lombnak a lenge fákon,
Izzó arany amely zuhogva dől
A napkéselte rések boldog sebén…
Fotók: Sokszínű vidék – Papp Róbert
