Virágzó vidékünk

Ellepték a vércsék az alföldi Rekettyést

A Körös-Maros Nemzeti Park Cserebökény részterületén található vércsetelepeken mozgalmas az élet.

A legnagyobb telepen, Rekettyésen a kihelyezett 110 költőládából 86-ban már tojásos vagy fiókás fészekaljakat mértek fel a szakemberek. Csaknem hetven ládában vörös vércse, több mint tízben kék vércse, kettőben pedig erdei fülesbagoly költött. Az április első felében lerakott vörös vércse tojásokból többnyire a 19. héten – május 8-14. között – keltek ki a fiókák. Jellemzően 5-6 tojásos (fiókás) fészekaljak vannak, de 7 tojásos is előfordul.

Szépen cseperedik a fióka a bekamerázott sasfészekben
Április 3-án kelt ki a tojásból, szülei kincsként vigyáznak rá.

Harc a kék és vörös vércsék között

Rekettyésen telepesen költ a vörös vércse, az egymás közelében lévő ládákban nevelik fiókákat. A kihelyezett költőládákkal elsősorban a kék vércséket szerették volna fészkelőhelyhez juttatni, ám a kék vércsék rendszerint csak akkor érkeznek meg telelőhelyükről, amikor a vörös vércsék már költésbe kezdtek vagy foglalják a fészkeiket. A kék vércsék többnyire telepesen költenek, agresszívebbek is a vörös vércséknél, így a költőhely foglalása nem szokott nekik problémát jelenteni. Jellemzően a korábban költő vörös vércse fiókáinak kirepülését követően is tudnak költeni.

Fotó: KMNP – Őze Péter

Most a vörösek az erősebbek

A Rekettyésen kialakult költő vörös vércse állomány azonban már olyan erős, hogy a megjelenő kék vércséket el tudják űzni, így azoknak máshol kell költőhelyet keresniük. Megfigyelték, hogy esetenként öt-hét vörös vércse is üldözőbe vesz egy kék vércsét a telepen. Fajtársai ugyan a megtámadott kék vércse segítségére sietnek, de alapvetően a vörös vércsék uralják a rekettyési telepet.

Cserebökényben a kék vércséknek bőséges lehetőségük van a költőhely kiválasztására. A rekettyési telep szomszédságában a Kecskeméti-tanyai telepet a kék vércséknek tartották fenn, ahol szép számban megjelentek, és az első párok már tojásrakásba is kezdtek – olvasható a nemzeti park weboldalán.

Kiemelt kép: Wikimedia Commons