Szétbontott házakból építették fel a 19. századi egyutcás falut

A parasztporták között sétálva úgy érezhetjük magunkat, mintha a régmúltba tévedtünk volna.
Kapcsolódó cikkek

Sokan és sokat írtak már hazánk egyik legjelentősebb skanzenjéről, ám a fotók olykor többet mondanak minden szónál. Bódi Katalin kollégánk a napokban a helyszínen tett látogatásakor gyönyörű képeket készített a Göcseji Falumúzeumról, Magyarország első szabadtéri néprajzi múzeumáról, melyeket néhány gondolat kíséretében osztunk meg olvasóinkkal.

A Zalaegerszegen lévő skanzen negyven különböző építményből – lakóházak, fatemplom, istállók, pajták, ólak, pálinkafőző kunyhó, szőlőhegyi pincék, útszéli keresztek – és több száz berendezési tárgyból áll.

A falumúzeum kialakítását hosszas szakmai előkészítés és gyűjtés előzte meg, míg egy év híján fél évszázada, 1968-ban az első látogatókat fogadta.

Az épületegyüttes tudományos tervét Barabás Jenő egyetemi docens, Szentmihályi Imre néprajzos múzeumvezető és Tóth János építészmérnök készítették.

A Zala holtága mellett létrehozott gyűjtemény épületeinek többségét Göcsej kis falvaiból telepítették át: azokat szétbontva szállították ide és építették újra fel. A vízimalom korábban is a területen magasodott, melynek északi, fából készült része 18. századi, déli fele 1902-ben készült.

A múzeum valójában egy elképzelt falu, amelynek épületei ilyen elrendezésben soha nem álltak együtt, de a mai kor embere számára hitelesen szemléltetnek egy 19. század végi egyutcás településtípust, és hűen idézik fel azoknak a lakóházaknak a hangulatát, melyekben általában több generáció élt együtt.

A skanzen legöregebb háza a felsőszenterzsébeti füstös ház eredetileg a XVIII. században épült.

A  skanzenben   kialakítottak egy Zöld ösvény elnevezésű tanösvényt is, ahol a látogató a természetes életmóddal, a természet gyönyörűségeivel ismerkedhet meg.

 

Fotók: Bódi Katalin