Mint arról korábban a Sokszínű Vidék is beszámolt, augusztus elején súlyos sérülést szenvedett egy viharban az a hatalmas tölgy, amely immár két és fél évszázada jelentette a folytonosságot az MTA Agrártudományi Kutatóközpontnak helyet adó martonvásári kastélyparkban.
December elején a gardenista.hu arról írt, hogy a természet okozta baleset óta külső szakemberek bevonásával vizsgálták meg a fát és próbálták megóvni a hatalmas seben bejutható kórokozóktól/kártevőktől, ezenkívül speciális gumiszalagokkal igyekeztek a fa stabilitását fenntartani.
Kiderült, hogy a tölgyfa menthetetlenül elkorhadt: külső jó megjelenése ellenére a fa több mint 70 százaléka oda, amivel veszélyt jelent immár környezetére. Augusztus óta így megközelíteni sem lehetett már, sárga figyelmeztető szalaggal kerítették körbe még a környékét is.
Egy szerdai Facebook-poszt szerint a fát a héten ki is vágták – szúrta ki a 444.hu.
Kis ünnepség keretében tudatták vele a halálos ítéletet, mindenki meghatottan elbúcsúzott tőle, majd karácsonyra tőből kicsapták. Az ünneplők még élő közvetítést is szerettek volna a kidöntéséről a Facebookon, hogy méltóan emlékezhessünk a legendás fára, ami mellett a ránk szabott idő eltörpülni látszik
– olvasható a bejegyzésben.
A kudarcEgyszerűen nem megy ki a fejemből a tőben kivágott, 250 éves martonvásári csertölgy látványa. 20 éve mindig…
Közzétette: Vida Antal – 2017. december 26.
A környéket mostanra szép friss, halfüstölőbe való forgács borítja – mondta a poszt szerzője a lapnak.
A mintegy húsz méter magas, közel két méter törzsátmérőjű csertölgy sérüléséről az MTA helyi kutatóintézete korábban azt írta közleményében, korából adódóan az elsők között lehetett azokból a fákból, amelyeket a Mária Teréziától kapott mocsaras birtok lecsapolását követően a gróf Brunszvik család a ma méltán népszerű park létrehozására elültetett.
A fa nemcsak a kastély építésének, de Beethoven látogatásainak, később a Dreher család életének is tanúja volt, majd a második világháború alatt a kastélyban berendezett hadikórház sebesültjeinek nyújtott árnyékot. Az ötvenes évektől az Akadémia kutatóinak, vendégeinek és a park évi tízezernyi látogatójának jelentette az évszázadokon átnyúló folytonosságot
– fogalmaztak.
Talán pótolják majd egy másikkal, és egy negyed évezred múlva az is lesz ilyen térdremegtetően monumentális.
