Csesztreg község Zala megye nyugati részén, az Őrség – Göcsej – Hetés tájegységek találkozásánál, a Kerka patak ölelésében terül el. A kirándulókat gyönyörű természeti környezet várja, mely minden évszakban kínál különleges látnivalókat. Ám ha már arra jár az ember, a település büszkeségét, a tájházként működő pásztorházat nem hagyhatja ki.
Igaz nehéz is lenne, mert az épület a faluközpontban áll. A hagyományos göcseji építészet és lakáskultúra 19. század közepének és utolsó harmadának építészeti jegyeit viselő, az eredeti helyén álló zsúpfedeles, boronafalas pásztorház a község által az állatállomány őrzésére évente szerződtetetett idegen, sok esetben távoli földről érkező családok lakhelyéül szolgált.
Berendezése, használati tárgyai a gazdaházaknál szegényesebb lakáskultúrát szemléltetik. A konyhai edények, fazekak, korsók a Belső-Őrségből származnak, a kemence kialakítása azonban eltér az errefelé megszokottól. A pásztorházat Paksa Imre tanár vezetésével lelkes helybeli gyűjtők, az önkormányzat és a Göcseji Múzeum együttműködésével alakították ki, ma már műemléki védettségű – olvasható Csesztreg weboldalán.
A 19. század közepén épült ház a szokásoknak megfelelően a kor lakáskultúrájának archaikusabb, szegényesebb rétegét képviseli. Falazata hagyományos keresztvéges boronafal, tetejét zsúpszalma fedi. Négy apró helyiségből áll: egy tető alatt találjuk a szobából, konyhából és kamrából álló lakrészt a kecskeóllal. A szoba szerény berendezése jól tükrözi e társadalmi réteg életkörülményeit. A bútorok elrendezése sarkos, kályháját a szomszédos konyhából fűtötték.
A konyhai kemence formája eltér a környéken megszokottól, és kissé az alföldi boglyakemencékére emlékeztet. A konyhai edények: lábasok, fazekak, korsók, bögrék a közeli Őrség fazekasainak munkái. A faeszközök és tárgyak javarészt helyben készültek. A kamrában nemcsak a felhalmozott, vagy félretett élelmiszerféléket tárolták, itt kaptak helyet a textilfeldolgozás éppen használaton kívüli eszközei és az egyéb házi munkákhoz szükséges szerszámok, vagy a ritkábban használatos edények is.
A pásztorok különleges helyet foglaltak el a falusi társadalomban, annak legtöbbször a peremén. Földtulajdonuk nem lévén, a legszegényebbek közé tartoztak, a helyhez és munkaadóhoz való kötöttség hiánya mégis bizonyos „rangot” adott nekik. A törvénnyel és annak szolgáival való gyakori összetűzések miatt pedig néha valódi tisztelet, sokszor tartózkodó megvetés övezte őket. Viseletük is megkülönböztette őket a parasztoktól és zsellérektõl.
Fotók: csesztreg.hu