Mezőtúr lett a szerkőbirodalom fővárosa

A Polgármesteri Hivatal épülete mögött kialakított hangulatos folyóparti sétányon haladva egyre-másra tűnnek fel a gyékénnyel, hínárral benőtt vízfelszín fölött forgolódó, ügyesen manőverező madarak. Sirályok nem lehetnek, hiszen azoknál elegánsabbak, röptük is „ügyesebb”. A csérekhez már jobban hasonlítanak, ám jobban megfigyelve farkuk kevésbé villás és táplálékukra sem látványos vízbe zuhanással vadásznak.

Így már csak egyetlen fajcsoport maradt, a fokozottan védett szerkőké, s tudásunkban hirtelen bizonyossá is válunk: a serénykedő sürgés-forgás oka ugyanis a szerkők utódnevelésére igen jellemző társas fészkelés – ráadásul a víz felszínén lebegő növényzeten.

A helyi természetkedvelők, a Hortobágyi Nemzeti Park illetékes szakemberei, illetve a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület önkéntesei azonnal felfigyeltek a nem mindennapi eseményre és példaértékű együttműködéssel gondoskodtak a 77 pár fattyúszerkő (Chlidonias hybrida) és a 30 pár kormos szerkő (Chlidonias niger) költésének zavartalanságáról.

Az unikális természeti értékkel bíró városi folyószakasz ugyanis kedvelt helyszíne a motoros vízisportok szerelmeseinek is. A nagyteljesítményű motorokkal ellátott kishajók és jet-skik akkora sebességet képesek elérni, hogy az általuk keltett 30-40 centiméteres hullámok visszafordíthatatlan károkat okozhatnak a szerkők tojásos és kisfiókás fészekaljaiban. Ennek elkerülése érdekében tehát szükségszerű volt biztosítani a fészkek környezetének nyugalmát.

A Hortobágyi Nemzeti Park munkatársai regisztrálták a fészkelő párok számát valamint a fészkelőtelep pontos kiterjedését is. Eredményeik ismeretében az illetékes természetvédelmi hatóság átmenetileg védett természeti területté nyilvánította a kijelölt folyószakaszt.

Az augusztus közepéig tartó természetvédelmi oltalom nem zárja ki a csónakokat és a kishajókat a Hortobágy-Berettyóról, csupán előírásokkal szabályozza a védett folyószakaszon folytatott tevékenységeket. A legfontosabb kíméleti előírás, hogy a veszélyes hullámkeltés elkerülése érdekében a vízen legfeljebb 5 km/órás sebességgel lehet közlekedni.

A partról nézelődve elegendő egy egyszerű kézitávcső is, hogy szemügyre vehessük a meglepő egyszerűséggel épített szerkő-lakótelepet. A gyékénysávok szomszédságában húzódó tündérfátyol-alkotta szőnyegen egymástól néhol csupán egy-másfél méter távolságban helyezkednek el a partról csak barnás foltnak tűnő szerkőfészkek. Hínáron, uszadékon lebegő sekély otthonaikat a víz szeszélyeire bízzák. Alapjuk erősebb gyékénylevelekből áll, tetejüket finomabb, puhább növényi anyagból alakítják ki. Június elején mindennapos látvány volt a méteres hosszúságú fészekanyaggal küszködő fattyúszerkő, amint roppant súlyú szerzeményét rendre elejtve, csak nagy üggyel-bajjal tudott fészkéig szállítani. A fészkek sokszor teljesen átnedvesednek, rendszeres pótolgatásra, tatarozásra szorulnak.

A fekete sapkát viselő, nászruhában mélyvörös csőrű fattyúszerkők neve abból a régi téves feltételezésből ered, miszerint e faj a fehérszárnyú (C. leucopterus) és a kormos szerkő (C. niger) hibridje. A kormos szerkők névadója nászruhájuk: fej-, mell- és hastájékuk fekete, csőrük szintén sötét. A mélyebb víztereket kedvelő fattyúszerkőkkel ellentétben megelégszenek a sekélyebb vízzel, inkább a sűrűbb vízinövényzetet igénylik.

A két faj fészekalja legtöbbször 3 tojásból áll, ám a mezőtúri szerkőtelepen 4 tojásos fészkeket is megfigyeltek. A szerkők esetében ugyanis az „összetojás” jelensége is tetten érhető, vagyis egyazon fészekbe 2 különböző tojó egyed is rakhat tojásokat.

A tojásos fészekaljak komoly fejtörést okoznak még a szakavatott szemnek is. Ha épp nem tartózkodik ott a szülőpár valamelyik tagja, nehéz megállapítani, melyik fajhoz tartozhat. A két faj barnás alapszínű, sötéten foltozott tojásai meglehetősen hasonlóak egymáshoz, színüket ráadásul még a fészket alkotó, rothadásnak indult növények is megváltoztathatják. Annak ellenére, hogy a kormos szerkő fészke általában kisebb és egyszerűbb alkotás fajtársáénál, a határozás során érdemes megvárni, amíg valamelyik öreg madár visszatér rá.

Fészekaljuk teljessé válásával kezdetét veszi a kotlás, mely a fattyúszerkő esetében 18-20, a kormos szerkőknél pedig 20-23 napig tart. A kotlásban egymást rendszeresen váltva mindkét szülő részt vesz. Barnán mintázott fiókáik a keléstől számított második héten hagyják el a fészket. A kormos szerkő fiókák hamarabb, 19 naposan válnak röpképessé, a fattyúszerkők utódai pedig körülbelül egyhónaposan.

A szerkőtelep életébe bepillantást nyerve jellegzetes, reszelős hangjukkal is megismerkedhetünk. Az öreg madarak röptükben rendszeresen szólnak, rövid tagokból álló kiáltásokkal kommunikálnak. A kormos és a fattyúszerkő hangjai kis gyakorlással könnyedén megtanulhatók és felismerhetők. Azt is rögtön észrevesszük, ha valami megzavarja madaraink nyugalmát: veszély esetén felbolydul a fészkelőtelep. Az éppen vadászó szerkők nyomban ott teremnek és még a kotló vagy már fiókákat melengető szülők is felkelnek fészkeikről, hogy csapatosan, lármás kiabálás kíséretében próbálják elűzni a betolakodót.

Zsákmányukat látványos ügyességgel szerzik. Az apró halakat, békákat, vízirovarokat a víz felszíne felett repülve szemelik ki, majd hirtelen ereszkedéssel emelik ki azokat. Ekkor figyelhetjük meg az ún. „szitálást” is, vagyis amikor a levegőben szinte egy helyben lebegve keresik táplálékukat.

Mezőtúron nem idén alakult ki először szerkőtelep. A tavalyi évben is hasonlóan magas, ám kicsivel szerényebb egyedszámban költöttek itt fattyú- és kormos szerkők, telepeik akkor is ideiglenes területi oltalomban részesültek. Úgy tűnik tehát, hogy ezek a különleges madarak (sok rokonukhoz hasonlóan) évről-évre bizalmat szavaznak a mezőtúriaknak, saját magukat és törékeny fiókáikat is a helyiek elfogadására, szeretetére, gondoskodására bízzák. Legyünk tehát büszkék, viselkedjünk felelősen környezetünkért, hiszen akár még egy ilyen forgalmas, városi élőhelyen is visszatérhet mellénk régi, s oly’ csúnyán sorsára hagyott otthonunk, a természet.

A cikkben szereplő két szerkőfaj minden egyede fokozottan védett, pénzben kifejezett természetvédelmi értékük a fattyúszerkő (Chlidonias hybrida) esetében 100.000 Ft, a kormos szerkő (Chlidonias niger) esetében pedig 250.000 Ft.