Évszázadokon keresztül élt egy maroknyi lengyel közösség az Aggteleki-karszt fennsíkjának egyik félreeső pontjának. A gorálok és kisebb számban magyarok majdhogynem teljes elszigeteltségben éltek az erdő mélyén, mígnem az önkény elsöpörte otthonukat a föld színéről – írja honlapján a Magyar Természetjáró Szövetség.
A lap szerint bár a karsztfennsíkok nem éppen a megtelepedés legideálisabb helyszínei, hiszen a víz elszivárog a mészkőben, és a talaj is gyakorta sekély, Derenk mégis az Alsó-hegy platóján jött létre egy nagy karsztos mélyedésben.
Később a lassacskán megjelenő kevés család mellett az Esterházyak szepességi gorálokat telepítettek be, így a 19-20. században a falu lakossága már elérte a 400-500 főt. Szinte csak egymás között házasodtak, és földrajzi helyzetükből adódóan alig érintkeztek a külvilággal, ezért az utolsó időkig megőrizték nyelvüket és szokásaikat.
A Magyar Természetjáró Szövetség cikke szerint tragédiájuk előzménye, hogy a rosszul termő földeket birtokló, kissé mostoha körülmények közt élő derenkiek gyér bevételeiket időnként orvvadászattal egészítették ki. Az 1930-as évek végén Horthy Miklós medvés kertet alakított ki a környező erdőkben, a rossz szomszédságot jelentő lakosokat pedig próbálta rávenni az elköltözésre.
Mivel a szép szóra nem hallgattak, 1943-ban erőszakkal telepítették szét őket, épületeiket pedig lerombolták.
Derenken ma turistaút vezet át, a faluban kétnyelvű táblák jelzik a házak helyeit, rajtuk a tulajdonosok és új otthonaik helynevei szerepelnek. Az egykori istálló düledező épülete mellett csak az emlékhelynek és kiállítótérnek újjáépített iskolaépület áll már.
Kiemelt kép: Wikipedia
