Aki az idén tavasszal és nyár elején a Debegió-hegyen járt, úgy érezhette, szinte a tájjal együtt fellélegzik. Az inváziós akácok, ostorfák és bálványfák nagy részének eltüntetésével a területnek ismét az a képe, ami korábban volt: zárt és nyílt homokpusztagyep, melyet csupán a szándékosan meghagyott hazai nyárak tarkítanak. Az üdítő látvány élményét csak fokozza, hogy itt is megtalálható Magyarország egyik legszebb bogara, a bíborcincér, olvasható a Duna-Ipoly Nemzeti Park weboldalán.
A bíborcincér esetében igazi mediterrán fajjal van dolgunk: a Balkánon és Spanyolországban meglehetősen gyakori, éppen ezért a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján a „nem fenyegetett” kategóriába sorolták, ám azzal a megjegyzéssel, hogy elterjedési területének középső (északabbi) részein jóval ritkább és jobban veszélyeztetett. Áreájának északi határa Szlovákián és Csehországon fut keresztül. Magyarországon védett faj, természetvédelmi értéke 5000 forint.
Eredeti élőhelyei a melegkedvelő tölgyesek, cseres-tölgyesek erdőszélei és a karsztbokorerdők, ahol a napsütötte elhalt törzsekben és ágakban 2–3 évig fejlődik a lárvája. Tápnövényét illetően nem válogatós – legalábbis külföldi források szerint, mert Magyarországon még nem azonosították a lárváját.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="997" width="1023" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Újabban azonban leginkább kertes-parkos települések környékén találkozhatunk vele, hiszen ott az idős gyümölcs- és díszfák ágai kapóra jönnek a lárvák fejlődéséhez. A rendelkezésre álló lelőhelyadatok szerint nálunk legtöbbször Pest megye keleti-délkeleti részén látták. A „Szárazgyepek megőrzése Közép-Magyarországon” Life+ projekt Natura 2000-es helyszínei közül a Debegió-hegyen és a Fóti Somlyón bukkant fel, az utóbbi helyen Szinetár Csaba figyelte meg 2014-ben.
KIemelt kép: Wikimedia Commons