50 év után került elő egy fokozottan védett ritkaság a Dunántúlon

A fokozottan védett, valamint Natura 2000 státuszú sztyeplepke hazánk faunájának különleges természeti értéke, írja honlapján a Duna-Ipoly Nemzeti Park.

Élőhelyei olyan löszgyepek, illetve megfelelő talajtani adottságokkal rendelkező sziklagyepek, melyeken tápnövénye, a gumós macskahere (Phlomis tuberosa) előfordul. Sum Szabolcs már harmadik éve végzi a faj szisztematikus kutatását a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, ám az eredmények – részint a faj sajátos életmódja miatt – mindeddig várattak magukra.

50 év után került elő egy fokozottan védett ritkaság a Dunántúlon 1 — Hortobágyi Nemzeti Park

Idén végre siker koronázta az erőfeszítéseket, hiszen Sum Szabolcs és Benedek Balázs először 2018. július 27-én, majd egyéb mintavételi napokon is észlelték a sztyeplepke példányait Pomáz környéki élőhelyeken (ideértve például a Majdánpola-plató egyes részeit, az Árpád-kilátó menti réteket).

A 2018. július 27-én rögzített pomázi adatsor azért bír különös jelentőséggel, hiszen több mint 50 év óta ez volt a lepkefaj egyedeinek első észlelése a Dunántúl területén.

Idén sok kert vendége a fehérpettyes álcsüngőlepke

Amikor épp nem repkednek, akkor virágokon ülve nektárt szívogatnak. Kecsesek és szépek.

Állományai az utóbbi száz évben drasztikusan visszaszorultak

A sztyeplepke hazai populációi száraz vagy félszáraz gyepekhez kötődnek, elterjedését magasabb térszinteken – így a hegylábi területeken is – mindenhol a löszborítás határozza meg. Jelen ismeretek – melyeket csak a közelmúltban fedeztek fel – szerint monofág faj, kizárólagos tápnövénye a védett gumós macskahere (Phlomis tuberosa). Tipikus élőhelyének számítanak az olyan macskaherés löszgyepek, amelyeket az elmúlt évtizedekben nem vontak intenzív művelésbe.

A faj egynemzedékes, az imágók rajzása július közepén kezdődik, és augusztus elejéig tart. Repülésüket már szürkületben megkezdik, viszont aktivitásuk rendkívül rövid idejű, jellemzően a szürkületi időszakot követő órában repülnek.

Ez a lepkefaj egykor sokfelé elterjedt lehetett, ám állományai az utóbbi száz évben drasztikusan visszaszorultak. Ez leginkább azzal a ténnyel magyarázható, miszerint a löszgyepek a Kárpát-medencében található legsérülékenyebb fátlan vegetáció típushoz tartoznak, melyek kiterjedését a mezőgazdasági növénytermesztés térhódítása a múlt században radikálisan lecsökkentette.

Ebből következően a faj veszélyeztetettségének és állománycsökkenésének egyik oka, hogy a hazai populációk egyedszáma alacsony, helyzetük gyakran izolált, továbbá az imágók gyenge röpképességűek, ami a génkicserélődést és a korábbi élőhelyeinek természetes úton történő újranépesítését szinte ellehetetleníti.

A mostani kutatás előzménye, hogy a vizsgált területről egy évvel ezelőtt a kirepülő egyedek után visszamaradt bábbőrök már előkerültek, de akkor kifejlett példányokkal nem sikerült találkozni.