Virágzó vidékünk

Mekszikópuszta a természet csodálatos ajándéka

Gazdag élővilágát bizonyítja, hogy ezen a területen 300 madárfajt regisztráltak eddig.
Korábban a témában:

Mekszikópuszta Magyarország északnyugati csücskében, Fertőújlak közvetlen közelében található, Sarród község településrésze. 1976 óta a település neve Fertőújlak, de a környékbeli lakosság számára ma is csak „Mekszikó”. Az itt lévő szikesek a Fertő–Hanság Nemzeti Park védett területén, nagyobb részük fokozottan védett területen fekszenek – írja a wikipédia.

Fotó: Sebestyén Henrietta
Fotó: Sebestyén Henrietta
Fotó: Sebestyén Henrietta

Madártanilag kutatott terület

A mekszikópusztai szikeseken eddig mintegy 300 madárfajt regisztráltak, ezek közül számos faj ritkaságnak számít. Első alkalommal itt figyelték meg az ázsiai pettyeslilét és a kékbegy Észak-Európában honos alfaját. A sarki csér hazai előfordulásainak fele innen ismert.

A terület tervszerű rekonstrukciója után lassan felvette mai formáját a náddal természetes úton körülvett szikes gyepvidék, ahol az időszakos alacsony vízszint kedvez a páratlanul gazdag élővilágnak.

A fészkelő fajok közül elsősorban a szikesekhez kötődő fajok jelentősek. A gulipán a hazai szikesek jellemző fészkelője, mintegy 200 páros állománya költ, Mekszikópusztán 5-25 pár telepszik meg kisebb szigeteken. Hasonló helyeken épít fészket az idei év madara, a gólyatöcs, de ez kevésbé ragaszkodik a kopár szigetekhez. A magasabban fekvő szigeteken dankasirályok költenek, szerecsensirályokkal közös telepben.

Fotó: wikimedia commons/ Pellinger Attila – Gólyatöcs

A tó nádasaiban fészkelő nyári lúd állomány nagyobb része a sekély vízzel borított szikes gyepeken és azok környékén neveli fiókáit. Az utóbbi néhány évben rendszertelenül költ a bütykös ásólúd, amely a hazai madárfauna újonnan megtelepedett fészkelője.

Fotó: Sebestyén Henrietta

A térségben megtalálhatók a gém-félék is, mint a nagy kócsag, a szürke gém és a kanalasgém, valamint a vörös gém néhány egyede figyelhető meg rendszeresen.

Fotó: Sebestyén Henrietta

Bioszféra-rezervátumnak számít

Nyugatról maga a Fertő, melynek nádas övét ma az ún. Körgát határolja, melynek feladata a 20. század elején az így ármentesített terület művelhetővé tétele. Az 1980-as évekig a szikes gyepeket szarvasmarhával legeltették, majd  a nemzeti park megalakulása után a szürkemarha és a rackajuh génmegőrzési centruma lett. Az állomány ma a természetvédelmi kezelés céljait szolgálja.

Fotó:pixabay.com

A látogatóközpontok, a környező majorok és a különböző szervezett programok jól bemutatják az élővilágot.

Fotó: Sebestyén Henrietta
Fotó: Sebestyén Henrietta
Fotó: Sebestyén Henrietta
Fotó: Sebestyén Henrietta
Fotó: Sebestyén Henrietta

Címlapfotó: Sebestyén Henrietta

Hortobágy, 2013. október 21.
Szürke darvak (Grus grus) repülnek naplemente után éjszakázó helyükre a Hortobágyon, az Elepi tóegység közelében 2013. október 20-án. Európa legnagyobb darugyülekezõ helyén, a Hortobágyi Nemzeti Park területén az október elejei adatok szerint közel 85.500 daru tartózkodik. Az Észak-Európából (zömmel Finnországból) szeptember második felében érkezõ madarak a komolyabb fagyok beköszöntéig maradnak, majd Szicílián, illetve a Boszporuszon keresztül jutnak el észak-afrikai, tunéziai és szudáni telelõ területeikre.
MTI Fotó: Czeglédi Zsolt
Soha nem látott számú daru érkezett a Hortobágyra
A legfrissebb számlálás szerint 160 ezer.

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.