A tavasz elhozza azt, amit a legjobban szeretünk az erdőben: kellemes napsütésben, madárdaltól hangos fák és színes virágszőnyeg között sétálhatunk. Ilyenkor még a fákat nem borítják levelek, és a beszűrődő napfény előcsalja az erdő alját beterítő virágokat. Nem kell botanikusnak lenni ahhoz, hogy megismerjük és megszeressük ezeket a növényeket, amik a maguk egyszerű szépségével kápráztatnak el bennünket, írja a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósága.
Illatos hunyor
A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság védett domb- és hegyvidéki területein a hóvirággal egy időben virágzik a védett illatos hunyor, mely hazánkban csak a Mecsekben és Dél-Dunántúlon honos. Virágai sárgászöldek, illatuk némileg a bodzáéra hasonlít. Erősen mérgező!
Téltemető
Sárga, kehelyszerű virágot hozó kis termetű gumós növény a szintén védett téltemető. Gyakran már februárban virágzik. Fák alatti árnyékos részeket illetve a tápanyagban dús talajt kedveli. Vigyázat! A téltemető szára és virága is mérgező!
Májvirág
Február végén, márciusban bontja kék színű virágait a védett májvirág. Virágai az új levelek kifejlődése előtt nyílnak, ezért úgy tűnik, mintha közvetlenül az avarból jönnének elő.
Odvas keltike
Az odvas keltike lilásvörös és fehér virágaival lombfakadás előtt lepi el az üde, tápanyagban gazdag talajú bükkös és gyertyános erdőket. Odvas gumóit egyes vidékeken burgonyaként fogyasztották.
Orvosi tüdőfű
Az orvosi tüdőfű virágzása pirosas-rózsaszínes bimbókkal kezdődik, amelyek később megkékülnek, a népi gyógyászat régóta alkalmazza főleg tüdőbaj, rekedtség ellen, toroköblítésre.
Tavaszi kankalin
A kankalinok több fajjal is képviselik magukat a kora tavaszi erdőkben. A szártalan kankalin védett, a kertekben is gyakran előfordul, míg a nem védett tavaszi kankalin gyógynövényként is ismert, gyökerét és hajtását köptető, nyugtató teákhoz használják.
Csillagvirág
A csillagvirág virágai leggyakrabban kék színűek, ám ismerünk fehér, rózsaszínű, ibolyaszínű árnyalatokat is. Üde, nedvesebb erdőkben, főleg gyertyános-tölgyesekben, folyóvölgyekben, patakpartokon tett március-áprilisi sétáink során találkozhatunk velük.
A vadvirágok szépsége, illata minden kirándulót meggyönyörködtet, sokan rögtön késztetést éreznek arra, hogy leszedjék és hazavigyék, ahol a vázában még néhány napig illatozzon. Csakhogy a leszedett vadvirágok a hazautat is alig bírják ki és a vázában sem hosszú életűek, szépségük az eredeti, természetes környezetükben érvényesül csak igazán. Sokan azt hiszik, hogy az évelő növények virágának szedése nem pusztítja a természetet, hiszen a tőről újra kihajthat a következő évben. Igen ám, de minden évelő növénynek az ivaros szaporodás adja a megújulás lehetőségét. Vagyis ha a virágot épségben hagyjuk, és ez minél illatozóbb, színesebb, nagyobb, annál vonzóbbá válik a megporzó rovar számára és annál sikeresebb lesz a beporzás.
Menjünk tehát a szabadba és gyönyörködjünk a virágokban, készítsünk róluk emlékbe egy fényképet, de ne bántsuk, ne szedjük le őket!
Kiemelt kép: Pixabay
