A gyönyörű bíborhere-mezőt olvasónk, Gondos Valéria fotózta Hosszúhetény határában.
Mit kell tudnunk a bíborheréről?
A bíborhere gyors növekedésű, tisztán és keverve is vethető, magas fehérjetartalmú takarmányként is hasznosítható pillangós növény. Takarónövényként és zöldtrágyaként alkalmazva rendkívül előnyös tulajdonságokkal rendelkezik. Gyomelnyomó képességű, számottevő mennyiségű nitrogént köt a légkörből, 40-50 cm mélyre hatoló gyökérzetével átszövi és javítja a talaj szerkezetét.
Hosszúhetényben most épp ilyen bámulatosan színezi a határt.
A bíborhere “testvére” a vöröshere
A vöröshere évelő, lágyszárú növény, amelynek főgyökere akár 60 centiméterre is lenyúlhat a talajban. Általában hármasával ülő, összetett levelei vannak, de nem ritka a négyes vagy ötösen ülő levélszám sem. Az úgynevezett gombavirágzat lilás színű. Népiesen lóherének vagy réti lóherének is nevezik. Üde rétek, erdőszélek virága, mely májustól akár novemberig hozza virágait.
Babona is kapcsolódik ehhez a gyógynövényhez, illetve takarmánynövényhez. Aki négylevelű lóherét talál, előbb-utóbb a szerencse emberévé válik.
A gyógyszeripar legfőképpen a gyógynövény leveleit és virágait használja fel. A vöröshere nagyon gazdag növényi színanyagokban, illetve mikortápanyagokban. Flavonoid tartalma révén antioxidáns hatású, legjobban azonban fitoösztrogén tartalmánál fogva szeretik alkalmazni.
Fertőtlenítő és gyulladáscsökkentő hatásokkal bír, enyhíti az ízületi és reumás bántalmakat, illetve egyes mozgásszervi megbetegedéseket. Ebben az esetben a belőle készült főzetet a fürdővízbe kell önteni. Párosíthatjuk más gyógynövényekkel is.
A vörösherében lévő fitoösztrogének segítséget jelenthetnek a menopauzában szenvedő hölgyeknek.
Címlapfotó: Gondos Valéria
