Virágzó vidékünk

Hidat épít múlt és a jövő között a mesés Boróka ház

Korábban a témában:

Az egyik legszebb hivatás. A magam ura vagyok, új embereket ismerhetek meg, amiből nagyon sokszor barátság is születik, és nincs főnököm, ami igen pozitív

– kezdi a beszélgetést a Füzesgyarmaton élő Anikó, aki 2008-ban döntött úgy, hogy vendégházat nyit.

Az eredetileg tájgazdálkodási mérnökként végzett nő nem hirtelen ötletből döntött, előtte mindent alaposan átgondolt. Hosszas piackutatás, tervezés után vágott bele a négy szobás vendégház működtetésébe, amely elsősorban a helyi fürdő és gyógyászat vendégeit, a vadászokat, és a környéken alakuló beruházások kihelyezett munkásait akarta kiszolgálni.

Fotó: Nagyné Banadics Anikó

A számításaim beváltak, de a munka a vendégház üzemeltetésénél is munka. Rengeteg mindennel kell számolni, ha valaki úgy dönt, falusi turizmusból szeretne megélni. Először is tudni kell, hogy az utóbbi években többen is megpróbálták ezt a fajta vendéglátást. 2013-2020 között elég sok pályázat is segített ebben, tehát túlkínálat van. Nagyon jónak kell lenni ahhoz, hogy valaki a piacra bekerüljön és ott is maradjon

– mondta Anikó.

Mint fogalmazott a kezdéshez alkalmas ház kell, jó felszereléssel, ez pedig pénzbe kerül. Oda lehet tenni a leselejtezett dolgokat is, de hosszú távon nem arat sikert. A vendégnek igénye van. Kényelmes ágyra, nem kínai ágyneműre, és nem a szülők 40 éves bútorára, akkor sem, ha rá van fogva, hogy retró.

Természetesen az sem mindegy, hol van a vendégház.

Ha az ember olyan helyen nyitja, ahol eleve van vendégforgalom, Balatonon, vagy valamilyen felkapott fürdővárosban, akkor a konkurenciával kell számolnia. Helyben vannak a régi ,,motorosok”, akiknek kialakult vendégköre van, vagy az újak, akik esetleg nagyobbak, modernebbek szebbek. Kezdetben csak a ,,morzsa” jut, és évekbe telik, mire a vendégkör biztosan kialakul. De ha a vendégház kevésbé ismert, a világtól távolabb lévő csendes, és természetközeli helyen van, akkor el kell érni, hogy a vendégek rátaláljanak. Ez sem könnyű.

Fotó: Nagyné Banadics Anikó

Mindezek mellett pedig a szezonnal is számolni kell. Az emberek többsége a nyári hónapokban szeretne elutazni. Rendszerint június második felében indul meg a vendégforgalom, és augusztus 20-ikával befejeződik a nyári szezon. Ebben a pár hétben is inkább a hétvégeken van a hangsúly. Ha van esetleg vadászat, vagy egyéb program, amit ősszel vagy télen is lehet csinálni, akkor jobb a helyzet, viszont akkor számolni kell a fűtés költségével is.

A falusi turizmusban a vendégek egyszerre várják el a falusi hangulatot és a teljes felszereltséget, szolgáltatásokat. Kell a wifi, a sokcsatornás tévéadás, de ugyanakkor szeretnének csendet és elszigeteltséget. Kell a bőséges, vidéki jellegzetességű étel és ital, természetesen kiváló alapanyagból. Mindez szükséges az aktív és passzív pihenéshez, ezért ezt a vendéglátónak biztosítani kell.

Egy dologgal tisztában kell lenni. Az, hogy nyitok egy vendégházat, és holnaptól hemzsegnek a vendégek, és dől a lé, csak a mesében létezik

– szögezi le Anikó, aki azt is elmondta, hogy a vendéglátás megkövetel bizonyos tűrőképességet és alázatot a vendégekkel szemben, s ez nincs meg mindenkiben.

Fotó: Nagyné Banadics Anikó
Fotó: Nagyné Banadics Anikó

Sokan csak a pénzt látják a vendégben, akinek talán egész évben ennyi az összes pihenése, és a vendéglátónak az a feladata, hogy biztosítsa neki, amennyire csak tudja ezt a pihenést, akkor is, ha ez esetleg áldozattal jár

– magyarázta.

Anikó az első vendégház után egy másodikat is nyitott néhány évvel ezelőtt, itt azonban már ötvözte a hobbiját, a régiség gyűjtést, és a vidéki szociográfia iránti érdeklődését a vendégházban. Így született meg a Boróka teljesen korhű paraszti berendezéssel.

Mivel a gyűjteménynek több hely kellett, készült egy nyitott skanzen is, ami látogatható, és alkalmanként rendezvények számára is bérelhető. Ehhez természetesen a felszerelés is korhű, vannak kékfestő terítők, gránit tálak, festett tányérok.

Saját állatállományom és kertem is van a vendégházakhoz, így a magam által megtermelt tojást, húst, sajtokat, gyümölcskészítményeket tudom az asztalra tenni a vendégeimnek, amiért minden vendégem nagyon hálás. Mindezekről, a házról, az állatokról, a mindennapokról történeteket is írok. Sokan úgy is hívják a házat, hogy a ,,Mesélő ház”

– mondja Anikó, aki szerint minden vendég imádja az állatokat – akik a szezont a vendégház udvarán töltik -, de a hozzáállásuk igencsak eltérő.

Fotó: Nagyné Banadics Anikó

Van, aki szinte sajátjaként elkezdi megetetni az állatokat, vannak akik kis tétovázás után szívesen besegítenek, mások csak nézelődnek, figyelnek, és kérdeznek. A gyerekek pedig mindig tiszta szívből lelkesek. A vagányak botot kerítenek, akár a föld alól is, és egész nap az udvaron rohangásznak, a pipi- tériek nem kis riadalmára. Az óvatos kíváncsiak  kerítésen innen figyelik az eseményeket. A gondoskodó gyerekek mire feleszmélek, egy fél zsák takarmánnyal terítik be az udvart, és letépett fűcsomók jelzik az útjukat.

Abban viszont mindegyik hasonló, hogy imádnak tojást szedni a tyúkok alól. Ezért meg szokott történni, hogy a hat tyúk után tíz tojást is össze tudok szedni. Mert némi logisztikával akár háromszor is visszacsempészem a tojásokat, a gyerekek számától függően

– meséli.

A jó vendéglátó eléri, hogy a vendég jól érezze magát. Van, aki igényli a beszélgetéseket, van aki magányra vágyik. Ezt fel kell ismerni, és aszerint kell a vendéghez viszonyulni, állítja Anikó, aki büszke arra, a vendégei barátként intenek búcsút távozáskor.

Fotó: Nagyné Banadics Anikó

Sok közülük vissza is jár, ami azt jelzi nekem, hogy jól végzem a munkám

– összegzi boldogan.

Kiemelt kép: Nagyné Banadics Anikó

Ártéri házban találta meg boldogságát a Gemenci Hajós és családja
A pesti összkomfortot cserélték fel a természet közelségére.

Kommentek

Dalmatian Pelican Pelecanus crispus. Lake Kerkini, Greece.
Photographer: Caron Steele, United Kingdom. Category: Best Portrait. PEOPLE’S CHOICE CATEGORY WINNER, GOLD AWARD WINNER AND BIRD PHOTOGRAPHER OF THE YEAR WINNER.
Photographer's Story: ‘On arriving in Greece to photograph the Dalmatian Pelicans in their breeding plumage I discovered that Lake Kerkini, their favoured haunt, had frozen for the first time in 16 years; all the pelicans had flown off. Fortunately, a few holes started to thaw in the lake and the birds slowly began to return. Unused to the slippery icy surface of the lake they regaled us with hilarious antics as they slid across the lake surface trying to retain control as they took off and landed. I was lucky enough to capture one such rare moment when this magnificent pelican ran towards me across the ice at dusk before taking off. It was a truly unique experience, both magical and comical at the same time. And the image remains a moment of pure joy captured forever.’
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.