Virágzó vidékünk

A RoBirtok olyan, mint egy állatkert, csak kerítések nélkül

A birtokon ki lehet próbálni a fejést, s a frissen fejt tej meg is kóstolható, s aki akar, még traktorra is ülhet.
Korábban a témában:

Gyetvai Róbert és Gyetvainé Zováth Anikó tíz éve úgy döntött, saját lovat tartanak, amit majd ők és négy gyermekük együtt gondoznak. A paci be is költözött kosdi házuk kertjének végébe. Később egy, a Naszály lábánál lévő csodálatos terület lett az otthona, ahova hamarosan a ló mellé egyre több és több állat érkezett.

Bárányok, tehenek, nyulak, lovak, mangalicák sorát dámszarvasok, emu, alpaka, ormányos medve, strucc és benett kenguru követte.

Így indult el a birtok. Gyűltek az állatok, az élmények, egyre több ismerős élvezte a kirándulást a birtokon, és mi is örültünk, hogy bemutathattunk nekik mindent. A világ, és a szűkebb környezetünk visszajelzéseiből is éreztük, szükség van arra, hogy legyen egy hely, ahol az emberek kiszakadhatnak a városi rohanásból, természet és állat közelben lehessenek, friss levegőt szippanthassanak

– mesélte a Sokszínű Vidék megkeresésére Anikó.

Fotó: Baráth Mea Családmesék

Mint mondja, a gyerekek manapság túl sokat vannak a digitális világban, náluk azonban elfelejtik a táblagépeket, mobiltelefonokat.

Akik hozzánk látogatnak, belekóstolhatnak a falusi életbe, kicsit bekapcsolódhatnak egy falusi gazdaság mindennapjaiba, állatokat gondozhatnak, dédelgethetnek vagy akár alpakát, dámszarvast sétáltathatnak

– tette hozzá.

Fotó: Baráth Mea Családmesék

A RoBirtokon nem csak kimegy az ember és nézelődik, mint egy állatkertben. Nincsenek mindenhol kerítések, sem tiltótáblák. Anikóék célja az volt, hogy az emberek az életformába is belekóstolhassanak kicsit, és hogy ha akarják, bepiszkolhatják a kezeiket.

Jönnek hozzánk csoportok és családok. Az idelátogatók szeme mindig felcsillan, mikor rájönnek, nálunk nem csak nézni lehet, hanem be lehet kapcsolódni az állatok takarításába, majd a fejésbe is. Ki lehet próbálni a kézi fejést, majd gépi fejés után friss, habos tehéntej kóstolható. Fél óránként vezetővel más-más állathoz lehet bemenni, etetni, simogatni. Nálunk minden állat testközelben van, nem rácson, kerítésen keresztül nézhetők csak meg

– mondja nagy lelkesedéssel a pár, hozzátéve, délre elkészülnek a kemencében, bográcsban falusi vendégasztaluk finomságai is. Lovaglás, lovaskocsizás, traktorozás – ezek is mind lehetségesek, és szerencsére az emberekben van vállalkozó kedv, szívesen ki is próbálnak mindent.

Fotó: Baráth Mea Családmesék

A birtok, amely egyébként stílusosan a tulajdonos, Robi neve után kapta a RoBirtok nevet, nagy gondot fordít arra, hogy minden állatról meséljen. Információs táblák segítik a látogatókat, hogy mire bejárják a tanyát, senki ne keverje össze a dámszarvast az őzikével vagy a struccot az emuval.

Alpakánk, Séró és dámszarvasunk, Barka sétáltatása mindig a nap fénypontja. És persze mindenki imádja a mindenhol ott sertepertélő Bagirát, aki tekintélyes mérete ellenére a legjámborabb kutya a világon

– mondta Anikó.

6 Fotó megtekintése

A RoBirtok olyan, mint egy állatkert, csak kerítések nélkül

Fotó: Baráth Mea Családmesék
Még több +
Fotó: Baráth Mea Családmesék
Még több +
Fotó: Baráth Mea Családmesék
Még több +
Fotó: Baráth Mea Családmesék
Még több +
Fotó: Baráth Mea Családmesék
Még több +
Fotó: Baráth Mea Családmesék
Még több +

Anikóék kezdetben családilag oldották meg a legtöbb dolgot a birtok körül, vendégek fogadására mostanra azonban összeállt egy jó kis csapat. Megbízható állatgondozók segítik a munkát, de ettől függetlenül Anikó és Robi is részt vesznek a munkában a mai napig.

Nálunk szó szerint értendő a mondás, hogy a gazda szeme hizlalja a jószágot. Úgy érezzük ott kell lennünk, részt kell vennünk aktívan a teendőkben, mert csak így tudjuk meg, miben kell fejlődnünk vagy változtatnunk, hogy sok elégedett vendégünk legyen. Szeretnénk, hogy aki ellátogat hozzánk, valódi élményeket kapjon.

Gyermekeik is aktív szereplői a mindennapoknak, Rebeka lányuk vezeti az állatsimogatós- állatetetős programokat, Dóri a kemencés kakaós csiga nagy mestere, illetve a zsúrokat irányítja, Janka a nyulakat, bárányokat mutatja meg a vendégeknek, míg a 7 éves Áron elsősorban a fiúkat vezeti be a traktorozás rejtelmeibe.

18 éves lányom állatorvosnak készül, nagy szakértelemmel és gonddal törődik az állatokkal már most. Mindig mosolyognak az emberek, amikor elmesélem, hogy ő nem olyan ajándékokat kér szülinapjára, karácsonyra, mint más tizenéves lány, hanem valami különleges állatfajtát. Volt már karácsonyi ajándék nálunk strucc, vagy a 18. születésnapjára érkeztek a kenguruk

– fogalmazott Anikó.

Fotó: Baráth Mea Családmesék

Azt, hogy Anikóék erőfeszítései nem hiábavalóak, bizonyítja, hogy vendégkönyvünk tele van nagyon pozitív visszajelzésekkel, ezek a bejegyzések tovább inspirálják őket, folyamatosan azon gondolkodnak, milyen új szolgáltatással, vagy akár csak apró figyelmességgel tudnának vendégeiknek kedveskedni.

Egy barátunk mondta, hogy az állatok annyira szép környezetben élnek és olyan gondoskodást kapnak, hogy nem csodálkozik azon, hogy ilyen sűrűn születnek kölykök. Bevallom, még mindig meghatódunk egy borjú születésekor, vagy amikor a csíkos hátú kismalacok rohangálnak az anyjuk közelében. Viszont az élet velejárója az elmúlás is, így ha beteg lesz vagy elpusztul egy állat, akkor az nagyon megvisel minket is

– mondja Anikó.

Anikó és Robi a nagyközönség előtt csak nemrég nyitotta ki a birtok kapuit, de feltett szándékuk, hogy igazi, maradandó élményekkel ajándékozzák meg azokat, akik ellátogatnak hozzájuk. Szeretnék, ha minél több gyerek kerülne kapcsolatba állatokkal, olyanok is, akiknek otthon nincs lehetőségük erre.

5 Fotó megtekintése

A RoBirtok olyan, mint egy állatkert, csak kerítések nélkül

Fotó: Baráth Mea Családmesék
Még több +
Fotó: Baráth Mea Családmesék
Még több +
Fotó: Baráth Mea Családmesék
Még több +
Fotó: Baráth Mea Családmesék
Még több +
Fotó: Baráth Mea Családmesék
Még több +

Állatok, házi finomság, jó levegő, ezt ígérik, ezt adják, és ennél még sokkal többet. Életérzést, kikapcsolódást, kizökkenést a rohanó mindennapokból.

Délutánonként, amikor az utolsó vendég is elmegy tőlünk egy-egy élménydús nap után, néha csak úgy megállok a birtok udvarán, és körülnézek. Bagira odadörgöli a fejét a tenyeremhez, és én arra gondolok, az élet szép. És ha a vendég, aki kigördül tőlünk, ugyanezt gondolja, akkor már elértem a célom

– zárta szavait Anikó.

Anya és lányának védelmező fészek és a csodák birodalma a külvárosi birtok
4000 m2 egyedül egy nőnek szinte lehetetlen feladat, de Helga nem adta fel az álmait.

Kiemelt kép: Baráth Mea Családmesék

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.