Tunyogmatolcs község Szabolcs-Szatmár-Bereg megye északkeleti részén található, a Szamos folyó partján. A települést a Holt-Szamos szeli át, különös bájt kölcsönözve a történelmi településnek.
A Tunyog név 1335-ben tűnik fel először, Matolcs nevét a Matucsinay családtól örökölte, mégpedig annak a várnak a nevét, amelyet 1387-ben említenek a krónikák. A település már 17. században mezővárosi rangot kapott, illetve 1707-ben vásárjogot is nyert. A mezőváros polgárai kézművességgel foglalkoztak. Virágzott a fazekasság, a szűr- és gubacsapó céhes ipara. Matolcs lakosai híres szűrcsapók voltak, céhlevelük 1714-ből való, amikor újabb vásárjogot nyertek.
A település nevének jó csengését mégsem ezeknek a tényeknek köszönheti, hanem Petőfi Sándor híres költeményének, amelyben megemlékezik a Kurta kocsmáról, amely a Szamosra rúg ki.
FALU VÉGÉN KURTA KOCSMA…
Falu végén kurta kocsma,
Oda rúg ki a Szamosra,
Meg is látná magát benne,
Ha az éj nem közelegne.
Az éjszaka közeledik,
A világ lecsendesedik,
Pihen a komp, kikötötték,
Benne hallgat a sötétség.
De a kocsma bezzeg hangos!
Munkálódik a cimbalmos,
A legények kurjogatnak,
Szinte reng belé az ablak.
Így hangzik a Falu végén kurta kocsma című költemény első három versszaka, a továbbiakban pedig a kocsmai duhajkodást, és a szegény édesanya betegségének a hírére történő elcsendesedést énekli meg a költő, szembeállítva a gazdag urasággal tanúsított csakazértis engedetlenséget a jóindulatú belátással, ha szegény ember bújáról-bajáról van szó.
A költő Luby Zsigmond földbirtokos barátjaként járt a közeli fülpösdaróci kastélyban, ahová a matolcsi réven át juthatott el. S amíg a kompra várt, betért a kocsmába. A hagyomány szerint az italkimérőben mulatók sokszor zavarták a közelben lakó Dávid István uraságot, aki szolgájával üzenve próbálta csendre inteni a legényeket, s a gyakori vita ihlette meg Petőfi Sándort.
Íme a vers, Kaszás Attila előadásában
A versben zabolátlan Szamos folyót 1896-ban szabályozták, aminek köszönhetően a két településrészt átszelő folyó holtággá vált. Ez a 185 hektáros vízterület a Holt-Szamos, amely ma már a horgászok paradicsoma.
A vers születése Matolcs községhez fűződik, bár Fülpösdaróc, Csenger és Tunyogmatolcs is a magáénak vallja. Az újabb irodalomtörténeti kutatások alapján a „kurta kocsma” valószínűleg a matolcsi oldalon, a Szamoson közlekedő komp mellett állt. Petőfi Sándor, Luby Zsigmond birtokos barátjaként járt Luby fülpösdaróci új kastélyában. Fülpösdarócra azonban csak a matolcsi révvel lehetett eljutni, és amíg a kompra vártak, betérhettek a közeli kocsmába. Az élmény nyomán született meg 1847 augusztusában a vers, Szatmárnémeti felé tartva a költő tollából.
A hajdani kocsma berendezési tárgyai, a kecskelábú asztalok, a támla nélküli lócák, padok, a poharak tartója, az almárium és a rácsos kármentő, ahová a sokszor összeverekedő mulatók elől menekült be a kocsmáros, a gerendával együtt persze a múltba vesztek. De néhány éve megépült a Kurta Kocsma Látogatóközpont, hogy a kor szellemiségét megőrizzék. Már nem kocsmaként, hanem emlékházként működik az elhíresült Kurta kocsma, kiállítóteremmel, helytörténeti emlékekkel, és egy élethű Petőfi szoborral, imitálva a költő iszogatását a kocsma asztalánál ülve.
A „Falu végén kurta kocsma…” című versre emlékeztető emlékoszlop Józsa Lajos debreceni születésű szobrászművész alkotása.
Kiemelt kép: tunyogmatolcs.hu
