Virágzó vidékünk

Kurta kocsma őrzi Petőfi emlékét a Szamos partján

Látogatóközpontként működik az egykori ivó helyén.
Korábban a témában:

Tunyogmatolcs község Szabolcs-Szatmár-Bereg megye északkeleti részén található, a Szamos folyó partján. A települést a Holt-Szamos szeli át, különös bájt kölcsönözve a történelmi településnek.

A Tunyog név 1335-ben tűnik fel először, Matolcs nevét a Matucsinay családtól örökölte, mégpedig annak a várnak a nevét, amelyet 1387-ben említenek a krónikák. A település már 17. században mezővárosi rangot kapott, illetve 1707-ben vásárjogot is nyert. A mezőváros polgárai kézművességgel foglalkoztak. Virágzott a fazekasság, a szűr- és gubacsapó céhes ipara. Matolcs lakosai híres szűrcsapók voltak, céhlevelük 1714-ből való, amikor újabb vásárjogot nyertek.

Fotó: tunyogmatolcs.hu

A település nevének jó csengését mégsem ezeknek a tényeknek köszönheti, hanem Petőfi Sándor híres költeményének, amelyben megemlékezik a Kurta kocsmáról, amely a Szamosra rúg ki.

FALU VÉGÉN KURTA KOCSMA…

Falu végén kurta kocsma,
Oda rúg ki a Szamosra,
Meg is látná magát benne,
Ha az éj nem közelegne.

Az éjszaka közeledik,
A világ lecsendesedik,
Pihen a komp, kikötötték,
Benne hallgat a sötétség.

De a kocsma bezzeg hangos!
Munkálódik a cimbalmos,
A legények kurjogatnak,
Szinte reng belé az ablak.

Így hangzik a Falu végén kurta kocsma című költemény első három versszaka, a továbbiakban pedig a kocsmai duhajkodást, és a szegény édesanya betegségének a hírére történő elcsendesedést énekli meg a költő, szembeállítva a gazdag urasággal tanúsított csakazértis engedetlenséget a jóindulatú belátással, ha szegény ember bújáról-bajáról van szó.

Azokat a kocsmákat nevezték hajdanán kurta kocsmának, amelyek engedély nélküli ivókként működtek, egyfajta házi italkimérésként.

A költő Luby Zsigmond földbirtokos barátjaként járt a közeli fülpösdaróci kastélyban, ahová a matolcsi réven át juthatott el. S amíg a kompra várt, betért a kocsmába. A hagyomány szerint az italkimérőben mulatók sokszor zavarták a közelben lakó Dávid István uraságot, aki szolgájával üzenve próbálta csendre inteni a legényeket, s a gyakori vita ihlette meg Petőfi Sándort.

Fotó: tunyogmatolcs.hu

Íme a vers, Kaszás Attila előadásában

A versben zabolátlan Szamos folyót 1896-ban szabályozták, aminek köszönhetően a két településrészt átszelő folyó holtággá vált. Ez a 185 hektáros vízterület a Holt-Szamos, amely ma már a horgászok paradicsoma.

Fotó: tunyogmatolcs.hu

A két települést évszázadokon át rév kötötte össze, a matolcsi oldalon állt a Kurta kocsma, amely Petőfi Sándort is megihlette.

A vers születése Matolcs községhez fűződik, bár Fülpösdaróc, Csenger és Tunyogmatolcs is a magáénak vallja. Az újabb irodalomtörténeti kutatások alapján a „kurta kocsma” valószínűleg a matolcsi oldalon, a Szamoson közlekedő komp mellett állt. Petőfi Sándor, Luby Zsigmond birtokos barátjaként járt Luby fülpösdaróci új kastélyában. Fülpösdarócra azonban csak a matolcsi révvel lehetett eljutni, és amíg a kompra vártak, betérhettek a közeli kocsmába. Az élmény nyomán született meg 1847 augusztusában a vers, Szatmárnémeti felé tartva a költő tollából.

A helyiek büszkesége az idők folyamán átadta magát az enyészetnek , a romos állapotban lévő matolcsi kurta kocsmát 1945-ben lebontották, a korabeli komp sem létezik már, de egyik gerendáján ott maradt a bizonyíték: Petőfi Sándor a bicskájával belevéste a nevét a fába a legenda szerint.

A hajdani kocsma berendezési tárgyai, a kecskelábú asztalok, a támla nélküli lócák, padok, a poharak tartója, az almárium és a rácsos kármentő, ahová a sokszor összeverekedő mulatók elől menekült be a kocsmáros, a gerendával együtt persze a múltba vesztek. De néhány éve megépült a Kurta Kocsma Látogatóközpont, hogy a kor szellemiségét megőrizzék. Már nem kocsmaként, hanem emlékházként működik az elhíresült Kurta kocsma,  kiállítóteremmel, helytörténeti emlékekkel, és egy élethű Petőfi szoborral, imitálva a költő iszogatását a kocsma asztalánál ülve.

Fotó: tunyogmatolcs.hu

A „Falu végén kurta kocsma…” című versre emlékeztető emlékoszlop Józsa Lajos debreceni születésű szobrászművész alkotása.

Kiemelt kép: tunyogmatolcs.hu

Gönc a Zempléni-hegység kicsiny, de ragyogó ékköve
Ha itt járunk, ne csak a barackpálinkát kóstoljuk meg, de kiránduljunk egyet a környéken, és fedezzük fel a műemlékkincseket is.

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.