Véletlenül fedeztük fel két évtizede Szálkát, Magyarország egyik rejtett szépségét. A környék felkutatására indultunk Bajáról, és miután az Alföld peremén felkapaszkodtunk a Szekszárd közeli dombokra, majd Tolnából Baranya felé vettük az irányt, az út egyszer csak egy kilométereken át völgyekben kanyargó mesebeli tó mellett vitt, amelynek partján néhányan pihentek.
Időnként triatlonversenyzők tömege lepi el, több mint másfél évtizede megnyitott strandja egyre népszerűbb, de a tömegturizmus elől továbbra is az ismeretlenség homályába szeret burkolózni, és jól is van ez így.
Szavakkal alig lehet érzékeltetni a vonzerejét, Retkes Tamás képeivel már sokkal inkább. A szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeum fotósa gyakran járja és fotózza ezt a vidéket, neki köszönhetjük a képeket.
Éppen ez a jó benne, hogy kevesen ismerünk. Itt nyugalom és csend van. Régebben Óbányára is sokat jártam, de hétvégén oda már nem tudok kimenni, annyian vannak. Szálka közel fekszik Szekszárdhoz, a falu is nagyon szép, valószínűleg a vadászterületeken, az erdőkben is fotózhatok hamarosan, ahol gím- és dámszarvasból nagy az állomány
– mondja Retkes Tamás, aki a többek között a konyhai bútorok közé hozott össze egy panorámafotót a tóról.
A múzeumi fotós a Szekszárdból idevezető úton időnként megáll a Mausz kápolnánál, mert dolga van: esküvői fotózáshoz ugyanis elsőosztályú környezetet jelent a dombság peremén álló kis templom. Mint mondja, ha már erre jön a boldog pár, gyakran tovább mennek Szálkára, az egyre szebb faluba és a víztározóként létrehozott tavához.
Minden évszakban szép, de ősszel a legszínesebb. Természetesen reggel és este a legjobb itt is fotózni az árnyékok miatt, hiszen lentről süt a nap, de sötétben is különös látvány. A falu templomát kivilágítják, ha pedig Bonyhád felől jön az ember, tükröződik a tóban a tornya
– folytatja.
Úgy látja, ahhoz képest, hogy egy eldugott hely, nagyon szépen fejlődik. Ősszel a strandolókat kirándulók, túrázók váltják fel, beindult a lovaskocsi-turizmus, az egész napos rendezvényekből a Lajvér Borház bőven kiveszi a részét, a falu főterén pedig egymással szemben a Trófea Fogadó és a Horog Étterem várja az embert.
Mit tesszük hozzá, hogy az elmúlt egy évben mindkettőben jártunk, egyikben sem csalódtunk. Sőt a Horogban kimondottan gasztronómiai élményt kaptunk – e vendéglátóhely falait egyébként éppen Retkes Tamás fotói díszítik.
Kiemelt kép: Retkes Tamás
