Dombok ölelésében rejtőzik a szépséges Szálkai-tó

Véletlenül fedeztük fel két évtizede Szálkát, Magyarország egyik rejtett szépségét. A környék felkutatására indultunk Bajáról, és miután az Alföld peremén felkapaszkodtunk a Szekszárd közeli dombokra, majd Tolnából Baranya felé vettük az irányt, az út egyszer csak egy kilométereken át völgyekben kanyargó mesebeli tó mellett vitt, amelynek partján néhányan pihentek.

A Szálkai-tó most is hazánk rejtett szépségei közé tartozik, mégis egész más már.

Időnként triatlonversenyzők tömege lepi el, több mint másfél évtizede megnyitott strandja egyre népszerűbb, de a tömegturizmus elől továbbra is az ismeretlenség homályába szeret burkolózni, és jól is van ez így.

Szavakkal alig lehet érzékeltetni a vonzerejét, Retkes Tamás képeivel már sokkal inkább. A szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeum fotósa gyakran járja és fotózza ezt a vidéket, neki köszönhetjük a képeket.

Éppen ez a jó benne, hogy kevesen ismerünk. Itt nyugalom és csend van. Régebben Óbányára is sokat jártam, de hétvégén oda már nem tudok kimenni, annyian vannak. Szálka közel fekszik Szekszárdhoz, a falu is nagyon szép, valószínűleg a vadászterületeken, az erdőkben is fotózhatok hamarosan, ahol gím- és dámszarvasból nagy az állomány

– mondja Retkes Tamás, aki a többek között a konyhai bútorok közé hozott össze egy panorámafotót a tóról.

A múzeumi fotós a Szekszárdból idevezető úton időnként megáll a Mausz kápolnánál, mert dolga van: esküvői fotózáshoz ugyanis elsőosztályú környezetet jelent a dombság peremén álló kis templom. Mint mondja, ha már erre jön a boldog pár, gyakran tovább mennek Szálkára, az egyre szebb faluba és a víztározóként létrehozott tavához.

Minden évszakban szép, de ősszel a legszínesebb. Természetesen reggel és este a legjobb itt is fotózni az árnyékok miatt, hiszen lentről süt a nap, de sötétben is különös látvány. A falu templomát kivilágítják, ha pedig Bonyhád felől jön az ember, tükröződik a tóban a tornya

– folytatja.

Úgy látja, ahhoz képest, hogy egy eldugott hely, nagyon szépen fejlődik. Ősszel a strandolókat kirándulók, túrázók váltják fel, beindult a lovaskocsi-turizmus, az egész napos rendezvényekből a Lajvér Borház bőven kiveszi a részét, a falu főterén pedig egymással szemben a Trófea Fogadó és a Horog Étterem várja az embert.

Mit tesszük hozzá, hogy az elmúlt egy évben mindkettőben jártunk, egyikben sem csalódtunk. Sőt a Horogban kimondottan gasztronómiai élményt kaptunk – e vendéglátóhely falait egyébként éppen Retkes Tamás fotói díszítik.

Kiemelt kép: Retkes Tamás