A homoki báránypirosító a Duna–Tisza köze homokbuckáin jellemző növény, melynek tavasszal előbb tőlevelei, majd április-májusban kék virágai jelennek meg, olvasható a Kiskunsági Nemzeti Park weboldalán.
Hazánkban a báránypirosítóknak csak ez az egy faja él, a Földközi-tenger partjain azonban több rokonfaja is megtalálható. Itthon a növény elsősorban meszes talajú, évelő nyílt homokpusztagyepek faja, vagyis állományai túlnyomórészt a Duna-Tisza közén fordulnak elő, de ahogyan sok más homoki faj, otthon érzi magát sziklagyepekben is. A népnyelv pirítófűnek, pirosítófűnek is hívja.
Eleink már régen felfedezték, hogy a növény gyökere festékanyagot (alkannin) tartalmaz. Ahogyan magyar neve is mutatja, vastag, mélyre nyúló karógyökerének sötétpiros nedvét juhok szőrének jelölésére használták, de ezen túl is igen széleskörű volt a felhasználása: élelmiszerek, kozmetikumok, kelmék, bútorok színezésére egyaránt használták, illetve a kozmetikai ipar még ma is felhasználja termesztett példányait, például szappanok színezésére.
A homoki báránypirosító gyökerének őrleményéből készített macerátum (olajos kivonat) lúgos környezetben lilás, míg savas közegben rózsaszínes árnyalatot ad a készítményeknek. A népi gyógyászat hasmenés és bőrbántalmak ellen alkalmazta, miután azonban belsőleges használata májkárosító lehet, ma már nem javasolják fogyasztását.
Védett növény, természetvédelmi értéke 5 ezer forint.
Kiemelt képünkön homoki báránypirosító és homoki nőszirom alkotta virágszőnyeg az orgoványi buckákon – Fotó: Aradi Eszter/Kiskunsági Nemzeti Park
