Egykor az Észak-Hanság szinte egészét láp- és mocsárrétek borították, míg a Dél-Hanságban a lecsapolásokat követően terjedtek el a nádasok helyén kialakult magassásosok és mocsárrétek – írta a Fertő-Hanság Nemzeti Park.
A rendkívül fajgazdag nyúlfarkfüves lápréteket és kiszáradó kékperjés lápréteket kaszálóként és kisebb részben legelőként hasznosították évszázadokon keresztül, innen látták el Bécset is szénával az 1900-as évek elejéig. A gyephasználat visszaszorulása, illetve a lecsapolás miatt bekövetkező kiszáradás miatt a gyepek gazdasági jelentősége csökkent, majd a II. világháborút követő nagy kiterjedésű fásítások során többségüket nemes nyárral ültették be.
A megmaradt láprétek a folyamatosan működő lecsapoló rendszer, a felülvetések és műtrágyázások ellenére is rendkívül fajgazdagok, jellemző védett növényfajaik a lápi nyúlfarkfű, hússzínű ujjaskosbor (az egyik védett orchideafajunk, a lenti képen – a szerk.), vitézkosbor, réti iszalag, kornistárnics, a kormos csáté és a nyári tőzike.
