A Körös–Maros Nemzeti Park dél-alföldi területi egységeinek egyike a Székkutas és Békéssámson közötti Fehér-tó. A nemzeti park e részterületén a valamikori Vásárhelyi-puszta természetközeli állapotban fennmaradt központi részét, közte a Dél-Alföld legjelentősebb szikes tavát, a már 1966-ban védetté nyilvánított kardoskúti Fehér-tavat foglalja magába.
Az 5629 hektár kiterjedésű, 263 hektár fokozottan védett területet is magába foglaló részterület a Dél-Tiszántúl egyik legnagyobb egybefüggő pusztafoltja, melyet 1966-ban nyilvánítottak védetté, 1979-ben pedig felkerült a Ramsari Egyezmény védett területei közé.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Július második felére kiszáradt a Kardoskúti Fehér-tó, ezzel együtt megjelentek a területre jellemző, sótűrő növények is
– írja weboldalán a nemzeti park.
A szikes tavaknál ez megszokott, sőt szükséges jelenség, mivel jó hatással van a meder állapotára, s ezáltal a növény- és állatvilágra.
A kiszáradt medernek van egy sajátos öntisztuló képessége. A talaj itt sokkal jobban felmelegszik, mint másutt, s ez vonzza a pusztai forgószeleket, amelyek aztán elfújják onnan az előző év alatt keletkezett üledéket.
A sótűrő növények első, fiatal példányai a vakszikek kiszáradása után szinte azonnal megjelentek a tómederben, így a a magyar sóballa, a hegyes bajuszpázsit, a bárányparéj és a sziki ballagófű
– fűzték hozzá.
Később, amikor a talaj már olyan száraz lesz, hogy a meder kifehéredik, akkor a növények is egyre nagyobb számban jelennek majd meg.
A tó tavasszal és ősszel a Kárpát-medence egyik legfontosabb madárszállója. Az átvonuló darvak, vadludak, récék, partimadarak hatalmas számban jelennek meg a tó nyugati, kiszélesedő, nyílt vízzel borított részén.
Október végén akár nyolcvanezer madár is éjszakázhat a számukra biztonságot jelentő sekély vízen.
