A valaha dicső napokat megélt magyar szénbányászatot már csak a történelem lapjai őrzik. Kevés a tárgyi örökség – melyből természetesen azért találunk az országban -, és a bányászmúltat számos, az idő vasfoga által kikezdett emlék is őrzi.
Horváth Zsolt fotós országjárása során számos műemléket, természeti jelenséget és tájat örökít meg, melyeket több alkalommal megmutattunk már olvasóinknak. A fotós képösszeállításai azért is népszerűek, mert a felvételekhez minden alkalommal fűz tudnivalókat, ismertetőket az adott témában.
Így történt ezt legutóbb is, amikor Tatabánya környékén a Ranzinger Vince bányászmérnökről elnevezett kilátónál járt, melyet a tatabányai szénmedencében zajló, évtizedeken át meghatározó kőbányászat emlékére alakítottak ki a tatabányai Kő-hegyen az egykori XII-es akna felvonójából.
A tatabányai szénmezőkről 1896 karácsonyán hozták felszínre az első csille szenet, és a Vadorzó aknából 1987. augusztus 14-én az utolsót. A képeken látható felvonó ipari acélszerkezete 1980-ig a Vadorzó akna felett teljesített szolgálatot, majd áthelyezték a tatabányai kőhegy tetejére, hogy kilátóként vonzza a turistákat
– írta bejegyzésében Horváth Zsolt.
Innen valóban lélegzetelállító a kilátás
A hosszú lépcsők annyira keskenyek, hogy egymás mellett maximum két kisgyerek fér el. Ha valaki szembe jönne, annak bizony várnia kell a lépcsőfordulóknál, ahol 2 embernél több szintén nem nagyon fér el, így olyan napokon, amikor sok a látogató bizony kihívás feljutni, de lejönni is
– osztotta meg gondolatait a 2021. január 2-án készült fotók mellé.
