A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) minden évben felhívja a figyelmet a tavasszal hazatérő partifecskék és a hasonló életmódot folytató gyurgyalagok védelmére, fészkelőhelyeik gondozására. Ezért az egyesület a két sárfészket építő faj – füsti és molnárfecske – mellett elindította a partfalakban fészkelő partifecskék, és a hasonló költési viselkedésű gyurgyalagok költését segítő akcióját is.
Az MME a weboldalán is elérhető közleményében nyújt segítséget abban, hogy mit kell tennünk a faj fészkelőhelyeinek védelmében.
A közleményben többek között arról is írnak, hogy mesterséges partifecske és gyurgyalag költőhelyet mi magunk is készíthetünk, ha 10-15 m hosszú, 1,5-2 m széles és 1,5 m mély, függőleges falú árkot ásunk. Ezt követően érdemes ökölnyi fészeküreg kezdeményeket mélyíteni az oldalfalakba, ami egyrészt vizuálisan vonzza a fecskéket, másrészt megkönnyíti a megkapaszkodásukat, az ásást számukra. Egy ekkora gödörtelepen akár 50-60 madár is megtelepedhet.
Amennyiben tudomásunk van működő partifecske és gyurgyalag telepről, segíthetjük a madarak megmaradását, ha kora tavasszal a lejtősre erodálódott partfalakat függőlegesre faragjuk, illetve az így kialakított új felületeken fészekkezdeményeket alakítunk ki.
Évről évre jelentkező madárvédelmi probléma országszerte a tavasszal hazaérkező partifecskék beköltözése épületalapokba, építési földhányásokba. Olyan helyekre, ahol éppen ezért hónapokra le kell állítani a munkálatokat, vagy az illegálisan folytatott munkavégzés a teljes kolónia, a tojások, a kotló és etető madarak, illetve a fiókák pusztulását okozhatja.
Az egyesület azt javasolja, hogy a probléma könnyen elkerülhető, ha az ilyen potenciális fészkelőhelyeket (ennek megállapításához érdemes a területileg illetékes nemzetipark-igazgatóság szakmai segítségét kérni) akár a napi munkavégzést követően, de legalább egy napos munkamegszakítás esetén mindenképp ponyvás takarással tesszük a partifecskék számára érdektelenné.
Az ősi időkben a partifecskék és a gyurgyalagok legjelentősebb fészkelőhelyeit a szabályozatlan folyók szakadásos partfalai jelentették, egyrészt ezek hatalmas kiterjedése miatt, másrészt a folyamatos megújulás, a használt szakaszok évről-évre történő beszakadása, megújulása miatt.
De a folyószabályozások következében ezek a természetes élőhelyek egész Európában eltűnőben vannak, az egyik legjelentősebb ilyen maradvány állomány a Felső-Tisza mentén található. A folyóparti fészkelési lehetőségek csökkenésével a partifecskéknek alternatív helyszínekre: dombvidéki löszfalak természetes szakadásaira, homok- és kavicsbányák mesterséges katlanjaiba, vízelvezető árkok oldalába, de akár földmunka-falakba váltottak át.
