A Mosonmagyaróvári Kossuth Lajos Gimnáziumban lassan 10 éve működik a KLG Goodeid Projekt, melynek célja a Goodeidae családhoz tartozó magashegyi fogaspontyok tartása, tenyésztése, a fajok ismertetése és népszerűsítése, írta a Kisalföld.
A közelmúltban 10 példánnyal nőtt az iskola akváriumaiban tartott, pompás ezüstpontyocska névre hallgató mexikói halfaj, mely sokáig a „világ legritkább hala” titulus birtokosa volt. Szigorú biztonsági előírások mellett – egyesével, tiszta oxigéngázzal csomagolva – szállították a halakat, amelyek 150 literes, élőhelyükhöz hasonlóan berendezett akváriumba kerültek.
A Goodeidae családba 40 faj tartozik, amelyek többsége kritikusan veszélyeztetett, sőt, néhány fajuk a vadonból ki is pusztult. A mosonmagyaróvári projekt keretében 20 fajt gondoznak és tenyésztenek, a szaporulattal hozzájárulnak a fajok tenyésztők közti, akváriumi állományának növeléséhez, a sikeres ex-situ fajmegőrzéshez
– olvasható a projekt közösségi oldalán.
A tenyészállomás egyedülálló módon a Mosonmagyaróvári Kossuth Lajos Gimnáziumban épült ki, ami az első, és jelen pillanatban egyetlen olyan iskola, nemcsak Európában, hanem világméretekben is, ahol e különleges fajok megmentésével szervezett program keretein belül foglalkoznak.
Az iskola volt az első közoktatási intézmény, amely felvételt nyert a Goodeid Working Group (GWG) tagjai közé. A projekt a közvetlen természetvédelmi szerepén túl jelentős zoopedagógiai célokat is szolgál, hiszen a halakat főként az intézmény tanulói gondozzák, akik testközelből ismerkedhetnek meg kihalófélben lévő fajokkal, és tehetnek valamit megóvásuk érdekében.
A projekt alapítója és vezetője Liziczai Márk, biológia-kémia szakos tanár, a Goodeid Working Group magyarországi koordinátora, az Akvaristák Magyarországi Egyesületének Természetvédelmi Szekcióvezetője, továbbá az ÖVVÖ – Allotoca-Mesa Central, Banded Allotoca (BAP) fajmegőrző program projektvezető-helyettese és a Xiphophorus xiphidium faj európai fajkoordinátora.
A kétezres évek elejére már vadon kihalt fajként tartottuk számon, és akváriumokban is kifejezetten ritkának számított: 2011-ben egy tenyésztőnél volt jelen. Az utolsó 8 példány, melyből 3 betegségben elhullott, ekkor került a bécsi Haus des Meeresbe, ahol szó szerint a kihalás küszöbéről sikerült visszahozni a fajt. Évekbe telt, mire az állomány stabilizálódni kezdett, 2014-ben szigorú, törzskönyveztetett projekt indult e faj megóvására
– mondta a portálnak a projektvezető.
2016 óta senki nem látta példányát vadon, így nem zárható ki a kihalása. S bár emiatt ma valószínűleg nem nevezhető a világ legritkább halának, az bizonyos, hogy az élmezőnyben találjuk, a legkritikusabban veszélyeztetett fajok között, így nagy megtiszteltetés, hogy a mosonmagyaróvári gimiben a természetvédelem egy ilyen ikonikus halfajának megmentésében vehetnek részt.
