A sárga gévagomba (Laetiporus sulphureus) vagy népies nevein: sárgagéva vagy givagomba fűzfagomba, reves cseresznyefagomba, karélyos tinóru, fűzfatüdő, kénsárga gévagomba élő vagy elhalt lombos fákon, ezek vastag ágain telepszik meg; ártéri erdőkben gyakran rábukkanhatunk.
Az egymás felett elhelyezkedő, változatos alakú, sárga vagy narancssárga termőtestek akár 30–50 cm átmérőjűre is megnőhetek. Termőrétegük likacsos, húsuk fehér színű.
Április második felétől egészen őszig láthatunk sárga gévagombát, de fiatalon, még nyár elején érdemes gyűjteni, mert ilyenkor még puhák, az idősebb gombák kemények, fásak és cseres ízűek.
Akár káposzta méretűre is megnőhet, ebből törjünk vagy késsel vágjunk le. Szárítani nem lehet, mert megkeményedik közben, de fagyasztva tudjuk tartósítani.
A sárga gévagomba fogyasztása nyersen nem ajánlott, mert gyomorfájdalmat okozhat, de sütés vagy főzés után már élvezhető a kissé savanykás íze. Hasonlóképp lehet felhasználni, mint a laskagombát: kiváló ízesítője húsételeknek, tojásételeknek, pizzának, fasírtnak, levesnek. Aki nem szereti a savanykás ízét, az ástassa egy órára tejbe, ez elveszi a fanyarságát.
A gyűjtött gombát vizsgáltassuk be szakértővel, ha nem rendelkezünk megfelelő ismeretekkel!
