Már augusztus elején kiszáradtak és egyre sárgábbak lettek a szikes gyepek, melyeken nagy számban nővekszik a kékes-lilás magyar sóvirág. Mivel csapadékosabb volt az idő tavasszal, ennek köszönhetően jóval magasabbak, erősebbek a sóvirágok és több rajtuk a virághajtás is.
A Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó Kardoskúti-pusztán az első kinyílt virágokat már június második felében észleltük, s számuk folyamatosan emelkedett. Augusztus elején már voltak olyan pusztafoltok, melyek a nyár végi állapotokat idézték: a besárgult fűben nagyobb, összefüggő lila foltokat alkotott a magyar sóvirág
– írta bejegyzésében a nemzeti park.
A magyar sóvirág endemikus növény, a Kárpát-medence bennszülött faja. Só- és szárazságtűrő, s leginkább a szikes, ürmös pusztai élőhelyeket kedveli. Főként a Tiszántúlra jellemző, mert itt vannak ilyen ürmös puszták. A földön fekvő tőlevelei vastagok, bőrszerűek, a víz raktározására alkalmasak. Mélyre hatoló gyökerei vannak, ami szintén segíti a szárazságtűrésben.
Amikor a magyar sóvirágok elnyílnak, akkor egy másik, szintén kékeslilás színű, sótűrő növény, a sziki őszirózsa veszi át a főszerepet az ürmös pusztákon. Ennek első, virágzó példányai is rendszerint már júniusban megjelennek, de utána ez a folyamat megtorpan, s csak augusztusban kezdenek újra nyílni tömegesebben az őszirózsák.
A sziki őszirózsa virágzásának csúcsa jellemzően szeptember közepétől október közepéig tart, de egészen az első fagyokig láthatunk még virágzó példányokat. Ez a növény főként azokon a pusztafoltokon fordul elő, ahol tavasszal hosszabb-rövidebb ideig megmaradt a vízborítás. Levele pozsgás, képes a víz tárolására. A Kardoskúti-pusztán belül elsősorban a Kis-Sóstónál, a Macelka-nádasban és a Fehér-tó partszegélyében, a nádas, zsiókás területeken fordul elő. Szeptember elején már egyre több a nyíló sziki őszirózsa, ami azért is fontos, mert kedvelik a beporzók, így nagyon fontos őszi méhlegelőként is szolgál.
