Értékes vadvirágok ezrei nyílnak a Kis-Sárréten – írta a Körös-Maros Nemzeti Park.
A Kis-Sárrét részterületén a szikes gyepek közé ékelődő, magasabb, löszösebb térszíneken kiterjedt cserjések húzódnak, melyeknek fő fajai a kökény és az egybibés galagonya.
A gyepek hasznosításának (legeltetés, kaszálás) elmaradása esetén ezek a cserjefajok gyorsan, néhány év alatt teret hódítanak, és amilyen gyorsan terjednek, olyan nehezen távolíthatók el a területről. A természetvédelmi kezelés célja a kellő egyensúly megteremtése, a vidék több évszázados történetében ugyanis mindig jelen voltak a pusztai cserjések, amelyek számtalan védett élőlénynek biztosítanak élőhelyet.
A hasznos növények azonban túlzott térhódításukkal kiszorítják a sztyeppi növényfajokat, melyek értékes társulásokat alkotnak a területen. A cserjék záródása után néhány évtizedig még jelen vannak ezek a növényfajok a bokrok alatt, de a hosszú időn át cserjékkel borított területről eltűnnek.
A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság időben lépett, a kökényesek zúzása után látványos változások következtek be. Az eltávolított cserjések helyén a mezei zsálya, a ligeti zsálya és a koloncos legyezőfű alkot virágzó foltokat, néhol a közönséges borkóró is előbukkan.
Az öldöklő aszat Kárpát-medencei bennszülött faj, legjelentősebb állományai az Erdélyi-medencében és az erdélyi Mezőségben találhatók. Magyarországon kizárólag a Tiszántúlon fordul elő. Az embermagasságot is elérő növény különös hangzású nevét a levelek végén található veszedelmes tüskéknek köszönheti.
A Kis-Sárréten tapasztalt kedvező változások tovább folytatódhatnak, amennyiben a még gyenge, de nagy tömegben megjelenő kökénysarjakat a természetvédők minden évben lezúzzák.
