Doborka Románia erdélyi régiójában, Szeben megyében, Nagyszebentől 40 kilométerre fekszik Szászsebestől délkeletre, a Székás-patak egyik oldalvölgyében. A nagyközséget a betelepített szászok alapították a 12. század környékén.
A település déli határában emelkedő dombon áll a doborkai erődtemplom. Helyén eredetileg egy tizenhét és fél méter magas őrtorony állt. Ehhez építették hozzá Mátyás király idejében a négy-négy támpillérrel megerősített, jelenlegi templomot, melyet 1515-ben fejeztek be.
A munkálatok során a tornyot közel hét méterrel megtoldották. A templomot egy méter vastag, lőrésekkel ellátott és számos támpillérrel megerősített, szabálytalan ellipszis alakú védőfal veszi körbe. Az erődtemplom udvarára, a fal keleti oldalán kialakított előudvaron és a négyszög alaprajzú, zömök kaputornyon át lehet bejutni.
Az évszázadok történelmi viharaiban a gótikus stílusú templom hajójának mennyezete beomlott, mai dongaboltozata 1741-ben készült.
A doborkai erődtemplom természetesen műemlék, és bár a múltban többször érte károsodás, tűzvész, de mindig sikerült újjáépíteni. Az utóbbi évtizedekben azonban egyáltalán nem törődtek vele és gyakorlatilag minden mozdítható, értékes műemléki tárgyat elloptak, még a téglákat is vitték a fosztogatók. Félő volt, hogy teljesen összedől az 500 éves műemlék.
A képeket a jelen állapotokról Szabó Enikő, nagyszalontai színművész segítségével kaptuk, aki maga is szívén viseli Erdély épített örökségének sorsát és egy csoportban osztotta meg a szomorú képet. A falon lévő szöveg fordítása pedig a következő:
Ez a Szentháromság Istennek szentelt ház a Megvaltó Jézus Krisztus 1481.esztendejében alapíttatott.
1515-ben teljesen elkészült a templom.
1599-ben a vajda fèle zavargások idején felgyújtottàk.
1631-ben a beszakadt mennyezet helyreàllíttatott, 1741-ben pedig Isten dicsősège magasztalására megújítatott.
És vajon feltámad-e ismét az erődtemplom tetszhalott állapotából?
Egy csoport civil, a Phoenix és az Arcus alapítványok és a Romániai Evangélikus Egyházi Szövetség kilenc évvel ezelőtt fogtak össze, hogy megmentsék a templomot, aminek nemcsak a mozdítható értékeit vitték el, hanem szándékos rongálás jegyei is felfedezhetőek. Mivel leginkább magánkezdeményezésekről van szó, a munkálatok többnyire szponzori és önkéntes segítségre épülnek.
A pusztulás okaival kapcsolatban a povestisasesti.com írta korábbi cikkében azt, hogy az 1990-es évektől Romániában nagyon sok műemlék lépett a megsemmisülés útjára, ezek az épületek elvesztették eredeti funkciójukat, a helyi közösségek már nem érezték magukénak, a pénzhiány, a tisztázatlan tulajdonjogi, kezelői háttér pedig nem segítette a megőrzésüket, ahogy a bürokrácia, a hivatali tehetetlenség, közöny sem. Ráadásul a különböző etnikai népcsoportok műemlékei gyakran válnak gazdátlanná, ha például az adott népcsoport – ahogy itt a szászok –, már nem él nagy számban a környéken.
A támogató szervezeteknek és az önkénteseknek köszönhetően az erődtemplomot sikerült megmenteni az összeomlástól. A belső tereket megszabadították a törmelékektől, az állati ürüléktől, hiszen több alkalommal is istállónak használták a templomot. 2019-ben aládúcolták a veszélyes helyeken és az egyik épületrész kapott tetőgerendát és ponyvát.
De ahhoz, hogy megmeneküljön a pusztulástól ez a páratlan építészeti örökség, sokkal nagyobb pénzügyi forrásra és állami, uniós támogatásra lenne szükség.
(Forrás: povestisasesti.com, kirchenburgen.org, kulturerbe-kirchenburgen.de.)
