A Körös-Maros Nemzeti Park egyik névadó folyója a Maros, ami 50 kilométert tesz meg az ország területén. Ahogy megérkezik a partiumi hegyekből, folyása lelassul, miközben hordalékát lerakja. A homokból zátonyokat és szigeteket épít, melyek a folyómedret tagolják. Az építés mellett azonban romboló munkát is végez. A kanyarulatok külső ívén függőleges szakadó partoldalakkal találkozhatunk, amelyeknek agyagos fala áradások alkalmával beleomlik a folyóba.
A folyószabályozások idején a Marost is megzabolázták. A hajdanán nagy területeket elöntő folyó ma már csak az árvízvédelmi töltések között tudja folytatni útját. Csak 50 kilométert tesz meg hazánk területén, azonban még így is sokszor kiszámíthatatlan, vad arcát mutatja. A Maros vízállása nyár végére rendszerint lecsökken és megjelennek rajta a homokzátonyok. Az így kialakult kis szigetek pihenő-, ivó- és táplálkozóhelyet biztosítanak a madaraknak, írja honlapján a Körös-Maros Nemzeti Park.
A meder képe évről évre változik, ugyanis nagymértékű építő és romboló munkát is végez a víz. Az ingadozó vízjárásnak köszönhetően is a folyó különféle arcaival találkozhatunk. Több méteres különbség is lehet a vízállásban, néhány hónap eltéréssel.
A zátonyok alkalmas pihenő-, ivó-, táplálkozóhelyet biztosítanak számos madárfaj számára. Ezeket az újonnan kialakult, kisebb-nagyobb szárazföldeket a madarak is egyből megtalálják, és vonzók is a számukra, hiszen itt a ragadozó emlősöktől védett helyeken nyugodtan tudnak inni, pihenni. Valamint biztonságos éjszakázó helyül is szolgál a madaraknak, ahol nem kell attól tartaniuk, hogy ragadozó támad rájuk.
A bíbicek, sztyeppi sirályok, fehér gólyák a környék szántóin, gyepjein keresik táplálékukat, de a nap folyamán többször is meglátogatnak egy-egy marosi homokpadot. A szürke gémek sokszor zátonyról-zátonyra járnak, és a sekély vízzel borított szegélyekben vadásznak apró halakra, ahogy a kis és nagy kócsagok is teszik. A tőkés récéknek akár több százas csapatai is összeverődnek egy nagyobb homokpadon, és itt tölti az éjszakát a lármás társaság. A Maros felső szakaszán néhány példány fekete gólya is megpihent, melyek vonulásuk során állomásoztak egy szárazra került, folyó közepi zátonyon.
