Az állatkák nagyon szelídek, nem félnek az embertől, ha kézbe vesszük őket. Viszont a szabad természetben ritkán láthatók. Bár a legtöbb fotón egy növény szárán, vagy virágzatán pózol az egérke, ez kevésbé természetes állapot. Valójában a földön mozognak és földbe vájt odúban élnek, csak ott nehéz lenne látványos fotót készíteni róluk.
Küllemükben feltűnő, hogy a farokhosszuk nagyobb, mint a testük és a hátuk közepén egy világos szegéllyel határolt sötét sáv húzódik. Könnyen összetéveszthetők a nagyon gyakori pirókegerekkel, amiknek szintén csík fut a hátukon, de az alapszínezetük gesztenyebarna. Emellett a szöcskeegerek táplálkozása is különleges, mert rágcsáló voltuk ellenére leginkább rovarokat fogyasztanak
– nyilatkozta a Boonnak dr. Cserkész Tamás a Magyar Természettudományi Múzeum kutatója, a ki részt vesz a szöcskeegerek vizsgálatában, amely széles összefogásban és uniós támogatással valósul meg.
Az igen ritka magyar szöcskeegér vizsgálatának egy teljes őszi kutatóhetet szánt a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság a Borsodi-Mezőség Tájvédelmi Körzetben, amibe egyéb kutatócsoportok mellett a Bükki Emlőstani Kutatócsoport Egyesület és a Magyar Természettudományi Múzeum is bekapcsolódott. A programot az Európai Unió és az Agrárminisztérium is támogatja a Grassland-Hu Life projekten keresztül.
Bár több olyan élőhely is van, ahol adottak a magyar szöcskeegér életfeltételei, ilyen például a Hortobágy, vagy a Kiskunság, de ennek ellenére csak a Borsodi-Mezőségben maradt fent az egérfajnak populációja. A kutató szerint ez valószínűleg azért alakulhatott így, mert itt a szöcskeegerek viszonylag zavartalanul tudnak élni. A Borsodi-Mezőségben mindig voltak olyan élőhely maradványok, amelyek megfelelőek a faj számára, ráadásul időnként olyan mennyiségű csapadék zúdul le a területre, hogy hetekre, vagy akár hónapokra megközelíthetetlenné válik. Ennek következtében fennmaradnak élőhelyfoltok, amelyeket nem tudnak kaszálni és az egerek éppen ezt kedvelik.
Amióta pedig a terület tájvédelmi körzetként védett státuszt kapott, a természetvédelmi cél a fontosabb, így például meg lehet határozni, hogy bizonyos részeket ne kaszáljanak le a szöcskeegér jelenléte miatt
– tette hozzá a szakember.
A magyar szöcskeegér vizsgálata már 2006 óta folyik a Borsodi-Mezőségben, amely egyébként más rágcsálók élőhelye is. Mindig azonos időben és helyen teszünk ki élve fogó csapdákat. Mivel a faj fokozottan védett, egy „nemzeti kincs”, az egyedek természetvédelmi értéke 1 millió forint, ezért nagyon kell rájuk vigyázni. Az utóbbi időben csökkent az állomány, de ez remélhetőleg nem utal különösebb problémára, hanem természetes folyamat része. A rágcsálókra jellemző, hogy az időjárás változásaival szélsőségesen ingadozik az egyedszámuk. A mostani csökkenés valószínűleg a tavalyi aszálynak tudható be. A felmérések alapján kétezer és ötezer közöttire tehető a számuk a Borsodi-Mezőségben
– számolt be a múzeum kutatója hozzátéve, hogy eddig egyetlen egyszer sikerült fogságban szaporítani a magyar szöcskeegeret, de most újra megpróbálnák.
