A közelmúltban negyven madárodút telepítettek az ásotthalmi erdészeti iskola diákjai a tanulmányi erdejükbe és sajnos az a tapasztalat, hogy évek óta fogyatkozik a költő párok száma.
A Délmagyarország riportjában Bánhidy Zoltán az Alföldi Agrárszakképzési Centrum Bedő Albert Erdészeti Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium nevelőtanár és szakkörvezetője nyilatkozott a tapasztatokról. A pedagógus kiemelte, hogy az odúkat rendszeresen karban tartják, ha kell cserélik, kijavítják. Ha az odúkban később fiókákat találnak, azokat Andrési Pál erdőmérnökkel, a tanulmányi erdő vezetőjével meg is gyűrűzik.
Madaraink egy része odúköltő, azaz idősebb fák törzsében és ágaiban természetes módon képződő, vagy harkályok vájta odúkban költ. A településeken és a mezőgazdasági területeken egyaránt jelentkező természetvédelmi probléma, hogy az idősebb, odúképződésre, odúkészítésre alkalmas vastagságú fák állománya alacsony, csökken vagy már teljesen el is tűnt. Mesterséges fészekodúk kihelyezésével ellensúlyozni lehet ezt a negatív hatást.
Ásotthalmon és környékén sok a fenyő. Az erdők 70 százaléka fenyőerdő és abba nem készítenek odút a madarak, mert gyantát bocsátanak. A leggyakoribb odúlakó madarak a cinegék, elsősorban a széncinege, kékcinege és a fenyvescinege. A három közül ez utóbbi a legritkább.
A diákok hosszú, kampós végű bottal akasztották le az odúkat, amelyeket nem egyszerű megtalálni. Mint a tanár mondta, a GPS és a rutin segít. Az odúkat telente menedékként is használják a madarak, ezért kell ilyenkor kitakarítani. Az odúk fedelét csavarral, a másik oldalon szöggel rögzítették.
Ha nem így lenne, a mókus fridzsiderként használná az odút, bemászna és megenné a fiókákat. Ezért vannak lecsavarozva
– nyilatkozta a lapnak a tanár.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
