A különleges természeti értéket jelentő Belső-Somogyi-homokvidék és a hozzá tartozó lápvilág sajátos hangulatú élőhely-együttese a Barcsi-ősborókás.
A Barcsi-ősborókás Somogy megye egyik védett területe, korábban tájvédelmi körzet volt, ma a Duna–Dráva Nemzeti Park része. Egy része szabadon látogatható, de vannak olyan fokozottan védett részei, ahova csak engedéllyel lehet belépni.
A Barcs-Darány határában húzódó homok- és lápvidék természeti értékeire Boros Ádám botanikus már 1923-ban felhívta a szakközönség figyelmét, azonban az első öt kisebb területet csak 1942-ben nyilvánították védetté.
A területen keresztülfolyik a Rigóc-patak, amelyet az 1930-as években felduzzasztottak, halastavak rendszerét képezve ezzel. Ezeket a tavakat az 1970-es évekig hallal rendszeresen telepítették, illetve halászták. A tóegységek elmocsarasodását követően a halgazdálkodás megszűnt, s elsődleges cél a természeti értékek megóvása lett. A kilenc tóból álló halastó rendszerből a kilences tó a legnagyobb vízfelülettel rendelkező volt, ám napjainkra kiszáradt.
1974-ben 34 négyzetkilométer kiterjedésű területen alakult meg a Barcsi Ősborókás Tájvédelmi Körzet, mely így hazánk negyedik tájvédelmi körzete lett. 1996-ban ez a státusza megszűnt, és a Duna-Dráva Nemzeti Park megalakulásakor, annak részeként ez a védett terület is nemzeti parki rangot kapott. 2000-ben az ősborókás nagy része leégett, az élővilág jelentős károkat szenvedett.
A nyílt területeken megjelenő szúrós levelű borókabokrokat a legelő állatok rendre elkerülték. Savanyú homoktalajon kialakult mészkerülő vegetáció jellemzi, ahol a borókák között először mohák, zuzmók jelennek meg, melyet a homokpusztagyep létrejötte követ.
A borókás lefolyástalan területein láperdők tenyésznek, melyek állományalkotó fafaja a mézgás éger. A vízborítás miatt az égereken tőzegmoha telepeket látni. Ritka növényfaj az itt megtalálható fekete kökörcsin, homoki kocsord, homoki szalmagyopár, a fűzlevelű gyöngyvessző, valamint a fokozottan védett tarajos pajzsika, és a szintén fokozottan védett királyharaszt egyedüli magyarországi élőhelye.
A borókás homoki gyepjei a Nemzeti Park területén másutt nem élő állatfajokról is nevezetesek. Ilyen például a sisakos sáska és az erdei pacsirta, a legelők és nyíresek jellegzetes éjszakai madara a lappantyú. Az égeres láperdőkben örvös légykapó és fekete gólya fészkel. Különösen értékes a láptavak mocsári teknős és cigányréce állománya.
A tanösvény 2 kilométer hosszú, 1 óra alatt kényelmesen bejárható. A 6-os főút Darány-Barcs közötti szakaszán könnyen megközelíthető gépkocsival, a látogatók az autóspihenő parkolójában hagyhatják gépjárművüket és innen indulhatnak a terület gyalogos felfedezésére az egész éven át szabadon látogatható tanösvényen.
A terület a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság által fenntartott rackanyáj legelőterülete, így előfordulhat, hogy a látogató is találkozik ezen régi magyar háziállat fajta legelő állományával, amelynek fontos szerep jut a terület természetvédelmi kezelésében.
Györkő Zsombor az elmúlt hetekben az ország több részére ellátogatott. A napokban a Barcsi-ősborókást vette célba és a helyszínen készített – a képgalériában látható – felvételeivel testközelbe hozta a gyönyörű természeti területet.
Cikkünk forrása: barcsibarangolo.hu
