A vörös gém (Ardea purpurea) hosszútávú vonuló madár, afrikai telelőterületeiről március végén, április elején, de gyakran késő májusban, sőt június elején is érkezhetnek vissza, így fészkelése hosszan elnyúlhat a nyárban. A Pacsmagi-tavak vízimadár élőhelyre az első párok már megérkeztek, itt ritka, de rendszeres költő faj, írta honlapján a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság.
A vörös gém nevét fekete csíkokkal tarkított, meghosszabbodott, repülés közben is jól látható vörösesbarna nyaki dísztollairól, illetve gesztenyeszínű begyéről kapta. Nagyobb testű szürke gém rokonánál kecsesebb, feje és nyaka karcsúbb és kígyószerűbb, a lábujjai pedig sokkal hosszabbak. A gémekre jellemzően a középső lábujj körme fogazott, amellyel dísztollait tudja fésülni.
Hosszú lábujjai élőhelyére utalnak, amelyek elsősorban a zavartalan sűrű vízinövényzettel benőtt nagyobb kiterjedésű mocsarak, halastavak öreg gyékényes nádasai. Hosszú lábujjaival könnyedén tud járni a lebegő növényzeten, a nap nagy részét a sekély vízben mozdulatlanul állva tölti zsákmányállataira várva. Táplálékát elsősorban vízi rovarok, kisebb testű halak és kétéltűek alkotják.
Költeni kizárólag kiterjedt, zavartalan, több évtizede nem aratott, vízben álló öreg avas nádasban tud. Fészkét magasan félbetört avas nádszálakra építi, amit a friss zöld nád idővel körbenő. Fészke alatt egyéb vízimadarak fészkelhetnek, mint például a tőkés réce, a cigányréce, vagy a kis vöcsök.
A vizes élőhelyek lecsapolása, az intenzív nádhasznosítás, a vaddisznók fészekpusztítása, a telelőterületen és a vándorlása során, a megállóhelyeken előforduló romló körülmények miatt veszélyeztetett, európai állománya csökken.
A vörös gém hazánkban 1954 óta védett, jelenlegi státusza fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 000 Ft.
