Amióta alig egy órányi autóútra élünk a Bakonytól, kirándulásaink nagy többsége igazi felfedezőtúrává alakult, szinte minden alkalommal újabb természeti csodákra lelünk.
Győr felől a 82-es főút vezet először a Sukoró lábához, majd a Bakonyba, Csesznek vára felé Zircen át egészen Veszprémig. Már maga az út is szépségekkel teli, Pannonhalma az apátsággal például olyan, mintha odafestették volna. Lankák, dimbes-dombos vidék zöld és sárga mezőkkel, erdőkkel. Az első túráink alkalmával bukkantunk rá Ravazdon egy forrásra, ahonnan azóta már minden alkalommal 30 liter forrásvizet hozunk, ha a Bakony felé kirándulunk. Egy tavaszi tekergés során pedig szinte satuféket nyomtam, mikor észrevettem a medvehagymákat az út mentén.
A Cuha-völgyet pedig legalább háromszor meglátogattuk már és még mindig szívesen írjuk be a naptárba egy nyári hétvégére. Az élményt lehet tovább fokozni, ha vonattal megyünk, erdőben, hidakon, alagutakon keresztül közlekedik a vonat, a szakaszt pedig az ország legszebb vasútvonalának választották. Ha pedig már ezen a vidéken kirándulunk, akkor a cseszneki várat se hagyjuk ki, gyerekekkel különösen jó játszótérré alakulhat a történelem.
De ugyan ilyen visszatérő uticél Bakonybél és környéke, aki pedig teheti töltsön el egy éjszakát az ország egyik legszebb panorámájú birtokán, Szépalmán, ahol 100 mentett lónak tartanak fent idősotthont egy alapítvány segítségével.
És akkor jöjjön a legfrissebb kaland: a Római-fürdő.
Igen, először én is azt hittem, hogy valamilyen római kori romot látogatunk meg, de a történet ennél sokkal izgalmasabb és látványosabb. A vízesést több irányból is megközelíthetjük. Jásd felől az Országos Kéktúra vonalán haladva, Bakonynána felől pedig a falu végén, Tés felé lesz egy murvás leágazás és azon haladva 20-30 perc a Római-fürdő. Bakonynánán viszont rácsatlakozhatunk a kéktúra útvonalra is, a Prém malom előtt kialakítottak egy parkolót, ott lehet hagyni az autót. Mi ez utóbbit választottuk és nagyon jó döntés volt.
A kirándulásunk egyébként egy meglepetés túra volt a 15. születésnapját ünneplő lányunknak, mert mindig emlegeti, hogy milyen jók azok az autós kiruccanások a 82-es úton, majd Várpalota felé, és az hegyi piknikező hely is csodás Tés előtt. Természetesen erre mentünk és ott az erdőben, a padon volt a köszöntés.
Tés után pedig egy erdészeti műúton kell menni Bakonynána felé, ami már önmagában egy kis adrenalinlöket a söfőrnek, ugyanis az utat egy autónyi szélességűre építették, így mindig le kell húzodni, ha jön szembe egy kolléga, a sok kanyar miatt pedig ez egy külön élmény…
A parkolóból a vendégházként üzemelő malom mellett vezet a kéktúra, lehetetlen elvéteni, nemcsak a jelzés, hanem külön táblák is segítenek a tájékozódásban, az út pedig lenyűgöző. Végig a Gaja-patak mellett, pontosabban felett haladunk a hegyoldalban, jól járható ösvényen, ami csak akkor okoz némi kihívást, ha van sár, ahogy a mi túránk alkalmával, de némi kapaszkodós, csoszogós mutatványon kívül, nagyobb izgalom nem történt.
A sétánk közel 30 percet tarthatott és előbb egy szépen kiépített patakparti pihenőhöz érkezünk. Két fedett helyiség is várja a piknikezőket két tűzrakó hellyel. Vadkempinges csapatnak tökéletes állomás az éjszakázáshoz.
A Római-fürdő lényegben a Gaja-pataknak a téglatest alakú sziklalépcsőkön átbukó, tajtékzó vize. A patak a Nagyesztergár környéki források vizét összegyűjtve tör át a Bakonyon, a hegységet északkeletről kerülve jut el a Móri árokig. A sziklák közé szorult vízesés egy nagyobb medenceszerű mélyedésbe zuhan, mintha valóban egy nagy fürdő lenne az alján, innen jöhetett a név is.
De sokkal inkább tekinthetjük ezt szájhagyomány útján terjedő legendának, mint valóságnak. Nem életszerű ugyanis, hogy egy ilyen zord helyen fürdőztek volna emberek a hideg patakvízvben. Történelmi bizonyíték legalábbis nem támasztja ezt alá. A sziklák déli oldalában található a Sobri jóskáról elnevezett betyárbarlang is, ami szintén lehet leganda, de én ezt például hihetőbbnek vélem, mint a fürdőt.
Akár így volt, akár nem, Bakony egy újabb gyöngyszemét ismerhettük meg családommal, ahová biztos, hogy visszatérünk még. Akkor pedig egy hosszabb túra során, a vízesésnél tovább haladva megteszünk még egy kilométert, hogy igyunk a Palotai-Bakony egyik legbővizűbb forrásából, a Vadalmás forrásból.
A fotóra kattintva Pleszinger László gyönyörű képösszeállítását tekinthetjük meg.
