Bakó-Hegedüs Kinga és Dr. Bakó Gábor a Lelépőnek nyilatkozva mesélt arról, hogy egy kutatás azt vizsgálja, lehet-e olyan kameracsapdákat kihelyezni természeti területekre, amelyek szagtalanok, hangot sem bocsátanak ki és éjszakai infravörös világításuk sem érzékelhető a célfajok számára, mivel a beszerezhető vadkamerák infravörös ledjei nem teljesítenek jól ebből a szempontból.
Jelenleg azzal szembesülünk, hogy a megszokott útvonalát bejáró vadmacska nem csak észleli az útjába került idegen tárgyat, de meg is jelöli azt
– mondta a Lelépőnek a biológus házaspár.
A macska- és a kutyafélék eleve jelölik a kiemelkedő tárgyak felszínét, köveket, fatuskókat, letört ágcsonkokat. Így a szakértők szerint egyáltalán nem meglepő, hogy az egyik estéről a másikra a kedvenc kidőlt fatörzsükön megjelent akadályt, ami jelen esetben egy kamera, birtokba akarják venni.
Ettől függetlenül az éjszakai vadászat során egyszer se veszik észre az őket megvilágító fényforrásokat, és nem szagolták ki a kamerákat
– teszik hozzá.
Egy viselkedésbiológiai feltételezés szerint a dagasztás a territórium megjelölésének egyfajta sajátos módszere, amikor a macska az ujjbegyek közt lévő illatmirigyeivel megjelöli a számára kedvezőnek értékelt helyet.
A kutatók szerint biztosan egy vadmacska kölyök látható a felvételen, bár ezt száz százalékban csak genetikai vizsgálat mutatná ki. De az állaton számtalan vadmacskára utaló jel van: a farok gyűrűk száma, a nyaki mintázat, a fekete talp, a fehér áll. A vadmacskára jellemző a jellegzetesen barna ágyékszőrzet, a háti fekete csík far előtti végződése is, ráadásul a Bükk-hegység lakott területektől számított egyik legtávolibb pontján készült a felvétel.
A szüleit is jól ismerjük, mert róluk már nagyjából húsz felvételünk van ezen a helyszínen, amit a HRAMN ökológiai hálózat mintaterületeként vizsgálunk a növényborítás és az emlősök és madarak előfordulásának változásain keresztül
– fűzték hozzá.
