A Körös-Maros Nemzeti Park számolt be arról weboldalán, hogy a Maros-ártér részterületén, az ártéri erdőkben lassan megélénkül a madarak éneke, az egyik legkorábban költésbe kezdő és így hangos énekszóval magát hirdető madárfaj pedig a seregély.
Alapvetően vonuló énekesmadár, azonban egyike azon fajoknak, melyek az utóbbi évek enyhe teleinek köszönhetően nagy számban áttelelnek már hazánkban is.
A tavasz kezdetén rendszerint már több ezres, vagy tízezres seregélycsapatok érkeznek a KMNP területeire. Sok olyan seregély is itt tartózkodik, amelyek majd tovább mennek, és északabbi területeken kezdenek költésbe, azonban a nálunk költő madarak is jelen vannak már.
Rendszerint az általuk választott, fészkelésre alkalmasnak vélt odú közelében, egy jól látható helyre kiülve hallatják hangjukat. Saját énekük is nagyon változatos, többféle strófából áll, és emellé társulnak még mindenféle egyéb hangok, melyeket a seregélyek előszeretettel utánoznak. Az egyik legügyesebb hangutánzó madárról van szó. Ez valószínűleg imponál a tojóknak, és a párválasztásukban szerepet játszik az, hogy mennyire változatos, sokszínű éneket tud produkálni egy hím seregély. Az éneklés mellé társul egyfajta testbeszéd is: a hím madár az ének kezdetekor lazán kitárva lógatja a szárnyait, majd ütemesen verdes azokkal.
Íme egy videó a különleges madárdalokról
A marosi erdőket járva egyelőre még csak a kora reggeli órákban és rövid ideig figyelhetjük meg ezt a jelenséget, mert a nap többi részében rendszerint még csapatba állva járják a területeket, élelem után kutatva. Ahogy egyre jobban tavaszodik, egyre több időt szánnak majd a hímek az éneklésre.
Így énekelnek a sordélyok az Alföldön, egy tanulmány szerint pedig divatszerűen változhat a madarak éneke. És arról is írtunk, hogy döbbenetes okok miatt egyre halkul a madarak éneke.
