Szerte az országban sokfelé még ma is állnak olyan műemlék templomok, melyek a helyi közösség életében fontos szerepet játszanak. Ezek közé tartozik a Kaposvártól 10 kilométerre található Szenna imaháza is, mely az ország egyik legkorábban létesített falumúzeumjának a része.
A Zselic északi peremén épült skanzen református temploma amellett, hogy egy szépséges vallási épület a magyar népi barokk művészet kiemelkedő emléke. Története a 17. század végéig nyúlik vissza. Díszített belső tere, ritka szépségű, festett kazettás mennyezete és gazdag fa berendezése a Dunántúl egyik legszebb templomává avatja.
Népi barokk ékkő
A református közösség Szenna lakói között hivatalosan 1626-ban alakult meg. Első, zsúpfedeles, torony nélküli imaházuk, az orációsház 1694-ben épült egy dombtetőre. Ez az épület egy tűzvész következtében elpusztult, így a falu lakói új templom építésére vállalkoztak.
Az észak-déli tájolású épület szembetűnő része a 19 méter magas, vörösrézzel fedett barokk sisakkal ellátott torony. A nyolcszögletű kupolatest három részre tagolt, tetején díszes árboc csillaggal és dicsfény-szimbólummal. A templom egyszerű tömegformálása mögött gazdag belső világ rejlik.
Gazdagon díszített templombelső
A hófehér falú templom belső fafaragványait és festett díszítését 1787-ben Nagyváthy János asztalosmester készítette, aki a karzattól a padok előlapjain át a szószékig és a Mózes-székig minden fontos elemet megalkotott. A mester nevét és az elkészítés évét az északi karzat írott kazettáján örökítették meg.
A karzat mellvédje és a padok színes tulipános virágmintákkal pompáznak, a reneszánsz népi díszítés hagyományát követve. A karzat alatti mennyezet kazettái mind egyedi festést kaptak, sőt néhol régebbi restaurálások nyomai is felfedezhetők. A szószék és a Mózes-szék díszítése harmonikusan illeszkedik az összképbe: virágos keretek, hangvetőkorona és minden panelen más-más motívum teszi igazán különlegessé a templom belső világát.
Boltozat helyett kazettás mennyezet
A 17–18. században a református templomok belső tereit gyakran virágmotívumokkal díszítették. Bár az emberalakok ábrázolását általában kerülték, az igény a szépségre és díszítésre mégis megjelent, főként a 1781-es türelmi rendelet után épült kisebb templomokban. Mivel a boltozott mennyezetek építése anyagilag megterhelő lett volna, a fedélszékes templomokat bedeszkázták, és azokat virágmintákkal díszítették – ezt a korszakot nevezik a kazettás mennyezetek idejének.
Ősi szimbólumok
A fakazetták virágai nem csupán egyszerű díszek, hanem több rétegű, szakrális jelentéssel bíró motívumok, amelyek Máriához és Jézushoz kötődő szimbolikát hordoznak. A sokszínű virágok a hit és a természet kapcsolatát is kifejezik.
Leginkább a Tiszántúlon, a Felvidék déli részén és a Dunántúlon találkozhatunk a díszes kazettákkal. A festést többnyire helyi mesterek, asztalosok és festők készítették, a motívumok között szinte mindig ott van a tulipán, rózsa, gránátalma, indák, az életfa, valamint különféle geometrikus minták. Többfelé bibliai jelkép – szőlő, bárány, pelikán – is feltűnik, ritkábban emberalakokkal is találkozhatunk. A színek élénkek: a minták vörösben, kékben, zöldben és sárgában pompáznak.
A képi díszítés nemcsak szépség volt: a református gyülekezetek a szentképek helyett a teremtett világ gazdagságát vitték a templomba. Sok kazettán felirat, évszám, vagy az adományozó neve is olvasható. Ma ezek a kazettás mennyezetek igazi kincsek, és több templomban – például Szennában, Csarodán vagy a szatmári falvakban – még mindig eredeti helyükön csodálhatjuk meg őket.
Ma is élő örökség
A skanzen református templomának tornyát és tetejét az 1920-as években újították fel, majd 1968-tól újabb restaurálások kezdődtek. 1973-ban a templom környezetében kialakították a Szennai Falumúzeumot, amelyből később a Szennai Szabadtéri Néprajzi Múzeum (skanzen) jött létre. Ez az ország harmadik szabadtéri néprajzi múzeuma, és különlegessége, hogy élő faluban működik. A skanzen 1982-ben Europa Nostra-díjat kapott az épített örökség hiteles megőrzéséért.
A templom teljes körű felújítása 2000-ben fejeződött be. Mögötte található a református temető, ahol eredeti sírkövek és hiteles másolatok őrzik a helyi múlt emlékét. A templom mennyezete és a berendezése 1948-ban esett át jelentős restauráláson, melyet Z. Soós István festőművész végzett a Műemlék Országos Bizottság tervei alapján. A munkálatok Tildy Zoltán köztársasági elnök közbenjárására indultak el, aki 1916 és 1919 között maga is Szenna segédlelkésze és tanítója volt.
Korábban írtunk a Szennai Skanzenről, melynek fő célja a Somogyban napjainkig fennmaradt talpas-favázas népi építészet emlékeinek az utókor számára történő megőrzése. Annak ellenére, hogy Dunapataj a mai Magyarország szívében fekszik, egy gyönyörű erdélyi stílusú templomot rejt, mely jelenleg a helyi múzeum otthona. A balástyai határban épült hindu templomnál pedig léleksimogató a pusztaság csöndje.
Köszönjük szépen a cikkben szereplő fotókat Bakonyi Évának, a Vadvirágos Kaposvár Facebook oldal szerkesztőjének.
