A tél vége minden évben együtt jár a hullajtott agancsok megjelenésével – és az illegális gyűjtők felbukkanásával is. Az agancsozás azonban mára jóval több, mint egy egyszerű szabálysértés: a szakemberek szerint komoly járványügyi kockázatot jelenthet, amely akár teljes vadállományokat sodorhat veszélybe – írja a Sonline.
Az afrikai sertéspestis jelenléte miatt idén különösen nagy a tét. A vírus rendkívül ellenálló, és nemcsak a vaddisznók közvetlen mozgásával terjedhet, hanem az emberi jelenléten keresztül is.
Feketepiaci üzlet lett az agancsból
Elég egy gyors keresés a közösségi médiában, és azonnal szembejönnek az „agancs felvásárlás” jellegű hirdetések. Nyílt csoportokban és vállalkozói oldalak mögé bújva várják a gyűjtőktől a hullajtott agancsokat, teljesen jogellenesen.
A hatályos magyar jogszabályok egyértelműek: a hullajtott agancs a vadászatra jogosult tulajdona, nem azé, aki megtalálja. Ennek ellenére sokan jelentős bevételt látnak benne: egy kilogramm agancsért akár több ezer forintot is fizethetnek, egyes esetekben a felvásárlási ár elérheti a tízezer forintot is.
A kereslet nemcsak a gímszarvas agancsára terjed ki, hanem a dámszarvaséra, az őzére, sőt a vaddisznó agyarára is. Az országos hálózatban működő nepperek folyamatos mozgásban tartják az erdőket – és ezzel együtt a kockázatot is növelik.
Miért különösen veszélyes most az agancsozás?
Az afrikai sertéspestis elsősorban a vaddisznóállományt támadja, és gyógyíthatatlan, rendkívül gyors lefolyású betegség. Bár a vírust jellemzően a fertőzött állatok terjesztik, az emberi közreműködés kulcsszerepet játszhat a továbbhurcolásában.
Egy bakancsra tapadt sár, egy autó gumiabroncsa, vagy akár egy fertőzött területről származó agancs is elegendő lehet ahhoz, hogy a kórokozó új élőhelyekre jusson. Ez különösen akkor veszélyes, amikor a fertőzött térségek már relatíve közel vannak más, eddig mentes vadgazdálkodási területekhez.
A vad mozgásba kényszerítése fokozza a terjedést
A szakemberek szerint az illegális agancsozás egyik legnagyobb problémája az, hogy folyamatos zavarás alatt tartja a vadat. A megriasztott szarvascsapatok menekülés közben más fajokat, köztük a vaddisznókat is mozgásba hozzák.
Ez az úgynevezett mesterségesen generált migráció rendkívül veszélyes: ha egy fertőzött egyedet kimozdítanak a megszokott élőhelyéről, az hosszú kilométereken keresztül terjesztheti a vírust, mielőtt elhullana. Így a betegség olyan területekre is eljuthat, amelyek korábban teljesen mentesek voltak.
Egyetlen figyelmetlen erdőjáró is elég lehet
A vadgazdálkodók és vadásztársaságok folyamatos kapcsolatban állnak egymással, figyelik a járványügyi helyzetet és igyekeznek megelőzni a bajt. Ennek ellenére a védekezés egyik leggyengébb láncszeme továbbra is az ember.
Sok erdőlátogató nincs tisztában vele, hogy az afrikai sertéspestis kórokozója a ruházaton, lábbelin is hosszú ideig életképes maradhat. Egyetlen felelőtlen agancsgyűjtés így nemcsak jogsértés, hanem súlyos természetvédelmi és gazdasági következményekkel járó cselekedet is lehet.
Nem csak a vaddisznókról van szó
Ha a vírus elterjed, annak hatása messze túlmutat egyetlen fajon. Teljes vadgazdálkodási térségek válhatnak érintetté, korlátozások léphetnek életbe, és akár egész állományokat is ki kell irtani a járvány megfékezése érdekében.
Korábbi cikkeinkben bemutattunk egy különleges agancsú gímszarvasbikát, beszámoltunk arról is, hogy egy tízezer éve kihalt óriásszarvas agancsát fogták ki egy tóból.
