Összesen 1547 túzokot regisztráltak a szakemberek Magyarországon – derült ki a legutóbbi szinkronszámlálás adataiból. A nagy madarak több mint 40 százaléka a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén lelt otthonra – olvasható a nemzeti park honlapján.
Hazánkban 1991 óta végeznek szinkronizált (egyidejű) túzokszámlálást
Ez azt jelenti, hogy ugyanazon a meghatározott napon (esetleg két napon) az összes túzok lakta térséget felkeresik a megfigyelők és számba veszik az ottani madarakat. A számlálásban elsősorban a nemzeti parkok szakemberei, valamint a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület munkatársai és önkéntesei vesznek részt.
Évente két alkalommal végeznek túzokszámlálást: januárban és március végén vagy április elején. A téli időszakban a madarak a repceföldeken koncentrálódnak, így számbavételük sokkal könnyebb, mint tavasszal. Ilyenkor már szétszóródnak a túzokok, ezért egy-egy nemzeti parkon belül akár 20-30 megfigyelési pontot is fel kell keresni.
A legfrissebb számlálás során a szakembereknek minden olyan helyre sikerült eljutniuk, ahol túzokok élnek. Bizonyos, hogy ennél egyetlen példánnyal sem lehet kevesebb, esetleg néhány olyan példánnyal több, amelyek nem kerültek a szakemberek látókörébe. A magas szám annak is köszönhető, hogy nem volt kemény tél, ezért a madarak nem vonultak el. A vonulás ugyanis mindig veszteséggel is jár.
A Körös-Maros Nemzeti Parkon belül három helyen élnek túzokok. A legnagyobb állomány Dévaványa környékén van, ahol most 545 példányt számoltak meg. A Kis-Sárréten 50 példányt, a Csanádi pusztákon pedig 34 példányt találtak. Összességében tehát 629 túzokot regisztráltak a nemzeti park illetékességi területén belül. Ez a hazai állomány több mint 40 százaléka.
Látványos násztánc
A túzok szaporodási időszaka március végén, április elején egy rendkívül látványos “ceremóniával”, az úgynevezett dürgéssel kezdődik, azaz már javában tart a túzok násztánca. A dürgés során a kakasok bonyolult szertartásba kezdenek, melynek végső célja a tojók odacsalogatása és a párzás. szárnyaikat úgy forgatják ki, hogy egész megjelenésük kibomlott fehér rózsára, vagy lábon járó hógolyóra emlékeztet. Ide-oda, körbe-körbe tipegnek, közben kifordított szárnyaik fel és alá himbálóznak, felfújt torokzacskójukkal pedig buffanó hangot hallatnak.
Címfotó: MTI – Kovács Attila
