Kezdjük Magillával, a gorillával, akiről már a nyolcvanas évek szülöttei sem feltétlenül hiszik el, hogy létezik. Pedig az egyik kereskedelmi tévécsatorna később még a műsorára tűzte, csakhogy akkor már beindult a mesékből is a dömping, és nem mindenki nézte ugyanazt.
A családunkban is van, aki az én agyszüleményemnek tekintette Magillát, ám egy napon szem- és fültanúja lett, amint egy kórházi beteghordó bekiáltott a nővérszobába:
Hová tegyem ezt a Magillát?
Aki ez alapján sem hinné, hogy Magilla, William Hanna és Joseph Barbera 60-as évekbeli szuperprodukciójának hőse nem a mi képzeletünk szülötte, annak íme a bizonyíték a világ legszeretnivalóbb gorillájáról, akit előbb nem tud, majd nem akar eladni a gazdája.
Méltó kortársa, Rugóláb seriff, a nyuszi, őt az alkotók, William Hanna és Joseph Barbera, a Magilla-show részeként tették népszerűvé. A vadnyugat hősének kiváló kollégájára, Aluszira is felhívnánk a figyelmet: a kávéfőzés nagy művésze, és ez gyakran kiderül. Mindjárt az 1. rész 1. percének végén is.
Szintén a száguldás szerelmese Kengyelfutó gyalogkakukk, de már a hetvenes évekből. Ugyanúgy a nyolcvanas évek elején lett igazán népszerű Magyarországon, és az állatvilág nagy párbajait dolgozza fel sajátosan. Másik főszereplője a prérifarkas. A fordítással nem kellett sokat bajlódni.
Kiránduljunk most át a mexikói határ túloldalára – ellentétes irányban nagyobb a forgalom -, itt találjuk Speedy Gonzálezt, aki mint neve is mutatja, bárkivel felveszi a gyorsasági versenyt. Az ötvenes évektől kezdett hódítani a kontinensen, hazánkba harminc évvel később jött meg. További ismertetőjele a mexikói akcentusa és az öltözéke.
Ha véletlenül elfelejtettük volna, idézzük fel gyorsan Foxi Maxi csodálatos alakját is, aki itthon Csákányi László hangjával és a „Ó, te drága Klementina”-kezdetű dalátirattal lopta be magát a szívekbe. Ha valakinek nincs meg a dallam, hallgasson bele az elejébe:
Foxi Maxi, vagyis Huckleberry Hound alakjához a csokornyakkendő is hozzátartozik, ez az okos kutya pedig nemcsak elegáns, de mindenhez ért. Más kérdés, hogy mire vegye vele…
Ő is az ötvenes évek szülötte, szülei: Hanna és Barbera, akikről a gyerekként meg voltunk győződve, hogy nők. Több mint harminc éve egy három minifilmből álló sorozat nyitóalakjaként szerettük meg Magyarországon, és ne is menjünk tovább.
Következett ugyanis Inci, Finci és Kandúr Bandi, utóbbihoz szintén egy szenzációs hang, Szuhay Balázsé. Kandúr Bandinak éppúgy megvan a maga eredeti észjárása, mint Foxi Maxinak, de több sikerélménye neki sincs. Eredetiben sem akármilyen ez a macska-egér párharc (Pixie, Dixie és Mr. Jinks) mégha később az ugyanezen az ötleten alapuló Tom és Jerry ki is szorította a piacról.
Végül következzen az említett sorozat állandó harmadik tagja, őt kell talán a legkevésbé bemutatni. Maci Lacinak a Yellowstone Nemzeti Parkban mindig valami olyasmin jár az esze, amin nem kellene. Ráadásul óriási szövege van, ez alább magyarul is kiderül.
Kiemelt kép: YouTube
