A Prima Primissima Alapítvány kuratóriuma és társadalmi tanácsadó testülete 2003-tól minden esztendőben titkos szavazással választja ki tíz kategóriában az adott év 3-3 jelöltjét a Prima Primissima díjra. 2019-ben a magyar népművészet és közművelődés kategóriában a nádudvari Fazekas dinasztia is bekerült a három jelölt közé.
Nádudvar a Hortobágy és a Sárrét határán fekvő település, amely a mindenhol megtalálható nádról és az abból kerített udvarokról kapta a nevét, hírnevét azonban a nagy hagyományoknak örvendő fazekasságának köszönheti. A nádudvari fazekasság több évszázados múltra tekint vissza, amely 1714-től a Fazekas családban apáról fiúra öröklődik. A nádudvari Fazekas család generációról-generációra hagyományozódó fazekas művészete dokumentálhatóan több, mint 300 éve öregbíti Nádudvar hírnevét.
A történelem hányattatásai közben 1952-ben külső segítséggel élesztették fel a nádudvari fekete cserépedények készítését
Ekkor már csak egyetlen fazekas mester volt a faluban, id. Fazekas Lajos (1895-1959), aki még emlékezett a fekete cserépedények speciális égetési módjára, az ehhez szükséges kemence megépítésére. A népművészet és a nádudvari fazekasság ekkor fordulóponthoz érkezett. A fő feladat az volt, hogy az ősi forma és motívum kincseket úgy alakítsák át, hogy azok a modern háztartások szerves részévé válhassanak. Ebben a munkában úttörő szerepet vállalt néhai Fazekas Lajos és felesége, Csizmadia Ilona.
Generációról generációra száll a mesterség
A megkezdett utat két fia folytatta tovább, akik hatalmas elszántsággal váltak a magyar fazekasság meghatározó egyéniségeivé. Fazekas Lajos a népművészet mestere (1918-1998) kimagasló szakmai útja mellett talán legfontosabb érdeme, hogy három fiát fazekasnak nevelte és ezúton biztosította a több száz éves családi tradíció továbbélését. Az ő példájuk mutatott utat a család ma alkotó tagjainak: a dinasztia jelenleg is alkotó tagjai – Fazekas Lajos, István, Erzsébet, Ferenc, valamint az ifjú István és Gergely – napjainkban is művelik őseik hagyományos mesterségét, és viszik tovább a nádudvari fekete kerámia legnemesebb hagyományait.
Így készül a nádudvari fekete kerámia
A mesterség fogásai az évszázadok alatt alig változtak, legfeljebb a lábbal hajtós korongot ma villanymotor hajtja, de minden más változatlan maradt, olvasható a Fazekas dinasztia weboldalán.
- Az agyagbányászástól az égetésig ugyanúgy készülnek az edények, mint néhány száz évvel ezelőtt. Alapvető fontosságú a jó minőségű agyag kiválasztása! Cserépkészítéshez alkalmas jó minőségű agyag kb. 2 méter mélyen található a föld felszíne alatt. Ezt az agyagot ki kell bányászni, majd bevisszük az udvarra, ahol vízzel felkeverjük, hogy jó folyós állagú legyen.
- Szitákon átszűrjük, hogy a szennyeződések kikerüljenek belőle, majd egy kádban 2-3 hónap alatt kiszárad a megtisztított agyag. Ezután egy pinceszerű helyiségben minimum 2-3 évig érleljük. Aztán kerül be a műhelybe, ahol korongon készül el minden tárgy. Ez talán a mesterség legszebb és talán legnagyobb felkészültséget igénylő része.
- Néhány nap alatt teljesen megszárad az edény és ekkor következik a nádudvari fekete kerámia egyik különlegessége, a mintázás. Ez nálunk egy sóderból szedett kavicsdarabbal történik. A kavics nyomán fényes barna színű lesz az edény fala. Ez gyakorlatilag a felület tömörítését jelenti. A lemintázott edények kerülnek be a katlanba, ahol megkapják jellegzetes fekete színüket.
- Az égetés technikája ugyanúgy működik, mint több száz, vagy ezer évvel ezelőtt. A fatüzelésű kemencében 8-10 órai folyamatos tüzelés által elérünk egy 900-950 fokos hőmérsékletet! Ekkor az addig termelődött füstöt és kormot belefolytjuk a kemencébe, mely ráég az edények felületére. Ez a füstöléses eljárás adja meg a nádudvari kerámiára oly annyira jellemző csillogó fekete színét.
- Visszahűlés után megtisztítjuk a fölösleges koromtól és készen vannak az edények.
Kiemelt kép: MTI/Czeglédi Zsolt
