A méheknek vízre van szükségük, akárcsak nekünk. A háziméh több mérföldre is képes elrepülni azért, hogy megfelelő vízforrást találjon magának mind iváshoz, mind a kaptár hőmérsékletének szabályozásához. Időnként azonban a szomjas méh jóval nagyobb vízfelületet talál, mint amekkorára szüksége lenne, és bizony olykor bele is esik, írja az MNN.
A méheknél ez nem túl jó hír, ugyanis nem tudnak úszni
Amikor szárnyuk nedves lesz, még repülni sem képesek. Egy vadonatúj tanulmányból azonban kiderült, hogy a méheknek van egy másik, kevésbé nyilvánvaló képessége, hogy megmentsék magukat a fulladástól. Ez pedig az úgynevezett “szörfözés”.
Ez a felfedezés egy sétával kezdődött
A kutatómérnök Chris Roh a Kaliforniai Technológiai Intézetben sétált, amikor Millikan-tó mellett, a kikapcsolt szökőkútban méheket pillantott meg. Mivel dél volt, a Nap a méh árnyékát közvetlenül a medence aljára vetítette. Ekkor csodálkozott rá a méh szárnyai által létrehozott hullámok árnyékára. Az izgatott kutató összegyűjtött pár méhet, bevitte őket a laboratóriumába, hogy közelebbről is megvizsgálja ezt a különleges, eddig nem vizsgált mozgást.
Tanácsadójával, a Caltech repülési és biomérnöki professzorával, Morteza Gharib-lel egy méhet álló edénybe dobtak, majd vizsgálni kezdték. Ugyanezt a kísérletet még 33 különböző méhhel is elvégezték, úgy, hogy minden méhnek adtak időt a regenerálódásra. Közben nagy sebességű kamerákkal lefilmezték a próbálkozásaikat.
Ezek a kamerák több ezernyi képkockát képesek rögzíteni másodpercenként, tehát a felvétel úgy lassítható le, hogy továbbra is részletgazdag marad.
A vizsgálatban készített videók alapján azt találták, hogy a vízben a méhek teljesen más mintában csapkodtak a szárnyaikkal, mint repülés közben. A kísérlet eredményeit nemrégiben a Nemzeti Tudományos Akadémia folyóiratában tették közzé , de az alábbi videóban is remekül látszik. Gyakorlatilag a szörfözés közben szárítják a szárnyaikat is.
A méh szárnyának mozgása olyan hullámot hoz létre, amelyben a test előrehaladhat. A különösen lapos csapások aszimmetrikus hullámok sorozatát hozták létre a vízben, ami előretolta a méheket, és egyben kiemelte a testüket belőle, vagyis azon a hullámon „szörföltek”, amit saját maguk kreáltak
– közölte Gharib.
Ezzel a mozgással ugyan nem tudnak kirepülni a méhek a vízből, de biztonsággal eljuthatnak a medence széléhez, ahol aztán kimászhatnak, közben pedig a szárnyuk is megszárad. Ez a mozgás azonban fárasztóbb a méhek számára, mint maga a repülés. Roh becslése szerint csak körülbelül 10 percig tudják a méhek így a vízben fenntartani magukat.
A mérnökökként dolgozó Roh és Gharib már a gyakorlatban is elkezdték alkalmazni ezt a különleges felfedezést. Parányi robotot fejlesztenek ki, amely úgy mozoghat a víz felszínén, mint egy sodrott méh.
Kiemelt kép: Pixabay
