Majdnem négy évtizeddel azután, hogy a vadonból teljesen eltűnt, és csak fogságban élt belőle néhány példány, most két trópusi szigeten is újra a természetben él a guami guvat.
A madár szülőhazája egy távoli, 212 négyzet mérföldes sziget a Csendes-óceánon, félúton Ausztrália és Japán között. A helyiek ko’ko néven ismerik a vadként kihaltnak nyilvánított guvatot. A Természetvédelmi Világszövetség vörös listáján a ,,kritikusan veszélyeztetett” besorolást kapta, írja a CNN.
Miért lett ennyire veszélyeztetett?
A guami guvat korábban Guam szigetének teljes területén gyakori faj volt, és a szigetlakók vadásztak rá. 1981-re nagyjából 2300 madár élt még a sziget északi részén. 1983-ra csak kettő, egymástól elszigetelt populációja maradt. Azonban nem a vadászat volt a madár legnagyobb ellensége, hanem a guami katonai bázisra véletlenül behurcolt barna fakígyó, más néven barna mangrovesikló. A 8 méter hosszú kígyók számára Guam ételekkel töltött paradicsom volt. Nagyfokú kártételére jellemző, hogy az 1960-as évekbeni felbukkanása óta a Guamon honos 11 erdei madárfajból 9-et végleg kiirtott, csak a guami guvat és a mikronéz jégmadár guami alfaja maradt életben.
A madarak eltűnése dominóhatást váltott ki. Mivel már nem szórták a magokat szét, csökkent az erdők nagysága, de a pókok populációi – amelyeket korábban a madarak ellenőrzés alatt tartottak – felszaporodtak. Ha most a szigeten sétálunk, nem hallani madárdalt, de mindig bot kell, különben nem tudnánk haladni a rengeteg pókhálótól
– mondja Suzanne Medina biológus, aki 21 évig dolgozott a guvatok megmentésén.
A probléma itt nem ért véget – a kígyók a fákról az elektromos vezetékekre is rácsúsztak, gyakran áramkimaradásokat okozva. Elkezdték ugyan különböző módon irtani a őket – például mérgezett egerekkel – de a hüllők azóta is pusztítanak. Csak egy maroknyi guami guvat maradt.
1981-ben a természetvédők 21 madarat fogtak be, és elkezdték őket tenyészteni, majd nyolc évvel a túlélő guvatok befogása után a fogságban tenyésztett madarakat a vadonba visszaengedni, de nem Guamba, ahol valószínűleg megennék őket, hanem Rota-ba, egy kicsi, kígyómentes szigetre, kb. 30 mérföldre északkeletre.
A korai kísérletek azonban kudarcot vallottak. A kiszabadult madarakat járművekkel elütötték, vagy a vadmacskák megették őket, a másik gondot pedig az jelentette, hogy a guvatok olyan messze elkeveredtek egymástól, hogy nem találtak párt a szaporodáshoz.
Medina és csapata csak az 1990-es évek végére jött rá a megoldásra – mégpedig arra, hogy a madarak sikeres visszatelepítése a természetbe a guvatok személyiségének megismerésén alapszik.
Egyes hím guvatok nem mutattak érdeklődést a párzás iránt, még akkor sem, ha a nőstények készen álltak és hajlandóak voltak
– mondja Medina kollégája, Laura Duenas, aki közel egy évtizede dolgozik a projekten.
A csoport minden egyes felnőttjéről dokumentációt készített, megjegyezve, hogy melyik tűnik hajlandónak a párosodásra, és melyik nem. Finomították a párok kiválasztásának folyamatát mind a genetikai információ, mind a személyiség alapján, s erőfeszítéseik megtérültek. Több tojás kikelt és a kilátások javultak.
Rota ma 200 guami guvatnak ad otthont, és további 60–80 él a Cocos-szigeten, egy apró atollon Guam déli csúcsánál, ahová 2010 óta történnek a kitelepítések.
A szám nem hatalmas, de biztosak vagyunk benne, hogy ez a népesség fenntartható
– mondja Duenas.
A guami guvat egyike volt annak a 10 fajnak, amelyek vörös listás állapotát igyekeztek 2019-ben javítani. A hír, hogy a guvatok száma a vadonban minimálisan, de nő, reményszikrát kínál a biológiai sokféleség válságának közepén, és bebizonyítja, hogy a természet felépül, ha esélyt kap rá.
A biodiverzitási válság azonban egyre növekvő probléma. A vörös lista több mint 30 000 állatot és növényt tartalmaz, amelyek ki vannak téve a kihalás veszélyének.
Kiemelt kép: Wikipadia.com
