Hogy miért van ma kultusza Szent Mártonnak és a Márton napnak, arra egy rövid kitekintő és a hagyományok felidézése ad választ.
Szent Márton püspök 316 körül született a Római Birodalom Pannónia tartományában, Savariában – a mai Szombathelyen. Amikor besorozták a római hadseregbe, lovas testőrtiszt lett Galliában. Amint lehetősége nyílott, onnan kilépett. Megkeresztelkedett, majd téríteni indult kelet felé.
Megszelídítette a vadkutyákat
A toursi polgárok választották püspökké. A város mellett kolostort alapított, ami a középkorban Franciaország vallási központja lett. A hagyomány szerint november 11-én temették el. Temetésének időpontja így vált emléknappá.
A szent számos csodát tett a legendák szerint: gyógyításokat, halottak feltámasztását, az ördög legyőzését, a rablók megtérítését, vad kutyák megszelídítését is sikerrel végezte. Segítségére számítottak a gyermekbetegségekben szenvedők, védőszentként tisztelték a koldusok, a katonák a ló- és lúdtartók, valamint a szőlőművelők, a hordókészítő kádárok.
Istállóba kerültek a jószágok
Márton napja a 14. századi krónikákban a tisztújítás, fizetés, jobbágytartozás lerovásának napja volt.
A Szent György napon legelőre hajtott jószágok az ősz beálltával, de legkésőbb Szent Márton (november 11.) napján az istállóba kerültek.
Az egyházi esztendő hagyományai szerint Márton napja a kisfarsang idejére esik. Kisfarsang a lakodalmak, pásztorünnepek, névnapok és bálok ideje volt. Ekkor került sor a szüret és a kukoricafosztás utáni mulatságokra is. A kisfarsang időszak Katalin-nappal (november 25.) zárult le.
Márton napját az egész országban számon tartották a pásztorok. Szokás volt a Márton napi vesszőhordás és a pásztorok megajándékozása. A disznópásztorok felkeresték azokat a házakat, ahonnan állatokat hajtottak a legelőre, és vesszőket vittek ajándékba a gazdáknak. Ez volt a Szent Márton vesszeje. Arról pedig, azt tartották, ahány ága van, annyit malacozik majd a disznó.
Időjóslás libacsontból
Ezen a napon a liba csontjából az időjárásra jósoltak: ha a liba csontja fehér és hosszú, akkor havas lesz a tél, ha viszont barna és rövid, akkor sáros. Az aznapi időből is jósoltak: “Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható.” Egy kalendáriumi regula szerint: “Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.”
A bornak Szent Márton a bírája
A Márton-napi libalakomáról szóló első írásos beszámoló 1171-ből származik. A cselédek ilyenkor kapták meg évi bérüket és hozzá ráadásként egy libát. E napon az újbor kóstolása mellett vágtak le először tömött libákat.
„A bornak Szent Márton a bírája” – tartja egy másik mondás. Na, de miért? Mert Márton “kereszteli meg” a bort: neve napjára ki kell forrnia a mustnak. Ezért mondják, hogy Márton a bornak bírája.
Valamikor úgy gondolták, minél többet isznak, annál több erőt és egészséget vesznek magukba. A naptárat tekintve látjuk, hogy Márton nap a 40 napos adventi böjtöt megelőző utolsó nap, amikor a jóízű és gazdag falatozás, vigasság megengedett.
Csoda, hogy Márton és nevének napja népszerű volt mindig?
Tánczos Erzsébet írása – Címfotó: MTI
