Magyarország egyik legnépszerűbb és a legnagyobb létszámú teljesítménytúrája a Gerecs50, amelyre ma már 8000 ember nevezhet, az utóbbi három évben pedig mindig 6-7 ezer fő között volt a létszám. A túrát minden év áprilisának harmadik szombatján rendezik meg. Idén április 18-án rajtol a mezőny. Az első Gerecsét 1982-ben rendezték meg 415 résztvevővel. 2008-tól már könnyebb távra is lehetett nevezni, ekkor vezették be a családbarát 10 és 20 kilométeres túrákat, 2014-től pedig a 30-ast.
A rajt és cél is Tatabányán van, a túra pedig a Gerecse hegységet járja körbe, egy természeti értékekben nagyon gazdag környezetben.
A Gerecs50 alapítója és főszervezője Horváth Zoltán, aki arról mesélt egy interjúban, hogy a Gerecse50 az ország második teljesítménytúrája és születése igen szorosan kapcsolódik az elsőhöz, a Kinizsi Százas túrához, amit először 1981-ben rendeztek meg.
A Kinizsi testvére
1981-ben meghívtak az első Kinizsi Százas céljába, mint friss megyei elnököt. Vadóc Miklós helyettesemmel el is mentünk, és azt tapasztaltuk, hogy az indulók alig fele ért be a célba. Miklós meg is jegyezte, hogy ez kegyetlen próbatétel. Erre én úgy válaszoltam, hogy ebből elég lenne a fele is a Gerecsében! Így kezdődött… A következő évben, 1982-ben el is indult a Gerecse 50, ami az ország második teljesítménytúrája és az első ötvenese volt”
– emlékezett a kezdetekre Horváth Zoltán.
A túra Tatabánya központjából indul, ahol egy igen jól felépített rajt- és célállomásnál gyülekeznek a túrázók. A nevezési díjért cserébe profi szervezés jár; több ponton áll lajtos kocsi, kapnak a résztvevők csokoládét, müzliszeletet, almát, az egyik legnépszerűbb pihenőponton pedig szódavíz és zsíros kenyér várja a fáradt túrázókat. A célban az 50-es túrát teljesítőket meleg étellel fogadják, ha pedig a szintidő is megvan, akkor jelvény, oklevél és egy kis ajándékcsomag is jár.
Amikor minden izom fáj
Aki járt már teljesítménytúrán, az biztosan tudja, hogy milyen érzés, mikor a 30-dik kilométernél már elkezdenek fájni az izmok, minden ereszkedésnél sajog a térdkalács és ég az ember talpa, de még hátra van 20. És, hogy miért csinálják mégis ilyen sokan? A természet szépsége, a táj és az a végtelen medvehagymamező, ami több kilométeren keresztül díszíti az erdőtakarót és a szendvicsekhez mindenki szakít két nagy marokkal, nos, ezek nagyon inspiráló élmények.
De a legjobb érzés, amit minden teljesítménytúrázó érez, hogy olyan jó mikor vége, és megfogadja, hogy hát ezt soha többé… Főként a végső szakasz, az erőltetett menet a Turul szoborhoz, amikor az aszfaltkígyó soha véget nem érő, forró testén csoszog az ember fölfelé. Utána pedig a kegyetlen lépcsőzés le a városba a cél felé… És mégis mindez így együtt egy olyan felejthetetlen kaland, hogy a következő évben már tervezik is a csapatok a tatabányai utat.
Így van ez idén is, hiszen a cikk születésekor, a nevezés napján az 50-es távra már a keret több mint 60 százaléka betelt. Aki kalandozni szeretne a Gerecsén, iparkodjon nevezni a www.gerecse50.hu oldalon!
